9194. lajstromszámú szabadalom • Több részből álló rúgós derékalj

; 1 Megjelent 1897. évi szeptember hó 10-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 9194. szám. VIII/f. OSZTÁLY. Több részből álló rúgós derékalj. ACKERMANN HENRIK FŐ-TÁVIRÓSEGÉD BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 márczius hó 8-ika. Ezen találmány tárgya olyan több részből álló rúgós derékalj, melynek czélja mintegy a szalmazsákot helyettesíteni, s ezért kiválóan a katonaságnál alkalmazható. Ennél a derékaljnál lényegileg az vétetett tekintetbe, hogy mindkét oldalán alkalmazható és hogy a fölső és alsó nyugfölülete teljesen kihasználható. E czélból ezen derékalj több, pl. három különálló részből készül, melyek tetszés szerint megfordíthatok és egymás között fölcserélhetek. Hogy kényelmes és puha fekhely t létesítsünk, ezen egyes derékalj-részek töltőanyaggal vannak kitöltve, melyet minden egyes rész belsejében elrendezett tekercsrúgók állandóan laza állapotban tartanak, úgy hogy a töltőanyagnak tömörülése és összekúszálódása, amint ez pl. szalmazsákoknál hátrányosan észlelhető, be nem állhat. A rajzon: az 1. ábra a három részből összetett derékaljnak perspektivikus nézete; a 2. ábra az 1. ábrához viszonyítva nagyobbított oldalnézete a váznak; a 3. ábra ennek alaprajza; a 4. ábra egy, az 1. ábrához viszonyítva nagyobbított és merőlegesen keresztiilmetszett derékaljrésznek perspektivikus nézete ; az 5. ábra metszet a 4. ábra x—x vonala irányában. A vázat (2. és 3. ábra) a tekercsrúgók alkotják, melyek maguk között b sodronyok segítségével vannak egymással összekötve. Hogy ez az összeköttetés szintén rugalmassá váljék, szükséges, hogy ezen sodronyok hosszirányukban rugalmasak legyenek; ezt az által érjük el, hogy minden b összekötő sodrony, vagy legalább is azok, melyek leginkább igénybe vétetnek, spirálalakú b1

tekerületekkel bírjanak. Hogy a bevezetésben említett czélt, azaz kényelmes és puha fekhelyt biztosítsam, el kellett továbbá hagynom a rúgós derékaljaknál eddig alkalmazott merev fakeretet. Ezt találmányomnál c zársodronyok pótolják, melyekhez az a spirálrúgók végkarikái vannak erősítve és melyek rugalmasság előidézése végett hosszirányban szintén spirálalakú c1

tekercsekkel vannak ellátva. Ily módon minden oldalról rugalmas és mégis tartós vázat kapunk. Ezt d töltőanyaggal töltjük ki, és pedig oly módon, hogy azt a rostok váltakozó iránya mellett az a rúgók tekerületei között keresztülhúzzuk, s.ezek azt ezen helyzetben megtartják, a mint a 4. és 5. ábrák mutatják. Megterhelt állapotban, tehát használat alkalmával, mi-i