9181. lajstromszámú szabadalom • Takaréktűzhellyel kapcsolatos fűtő- és szellőztetőberendezés kisebb lakóházak számára
kiszivatik, s így ezen szoba télen, i nyáron egyenletesen szellőztetve lesz. Az i csatorna beömlő nyílását, mely közvetlen a szoba padozatt fölött foglal helyet, átlyuggatott födővel látjuk el. Azon czélból, hogy d sütő-kemenczét (3., 4. és 5. ábra) kevés tüzelőanyaggal gyorsan fölmelegíthessük, és a meleget hosszabb időre megtarthassuk, a kemenczét olykép rendezzük el, hogy a takaréktűzhely bői eltávozó égési termények, a sütő-kemencze fölső és alsó részét kívülről melegítsék. A fölülről való melegítés azáltal történik, hogy a tűzhelyből jövő égési terményeket j csatornán át, a sütő-kemencze fölött elrendezett a fűtőkályhába vezetjük. Az égési termények d sütőkályhából tolattyúval zárható e nyíláson távoznak el, (4. ábra). Azon esetben, ha sütő-kemenczében nem sütünk, akkor ezen kemenczét meleg mennyiség fölhalmozására használjuk; különösen czélszerü ez akkor, midőn a fűtőkályha vasból készül. A szükséges levegő mennyiségnek a konyhába és lakószobákba való bevezetése czéljából o csatornát alkalmazunk, melyet beömlő nyílásnál drót-szövettel zárunk el. Ezen csatorna a falba helyezett két függélyes r rx csővel közlekedik (3. és 5. ábra). Az ezen csövekben fölmelegedett levegő fölfelé száll, miáltal léghuzam keletkezik, mely léghuzam a cső kiömlő és beömlő nyílása közt uralkodó hőmérsék különbség által lényegesen növeltetik. Az r csőben fölemelkedő meleg levegő elzárható t nyíláson át a konyhába ömlik, és a konyha levegőjénél nehezebb lévén, alászáll, miközben a fűtőkályha által fölmelegítetik, minek következtében ismét fölszáll. Hogy a t nyílásból kiömlő, és a hűtőkályha tetején szétterjedt levegő még jobban fölmelegedjék, czélszerű az a kályha fölső részét medenczeszerűleg kiképezni (11. ábra). Ha a kályha vasból van, úgy annak födele mélyebb medencze alakot nyerhet. Az r1 csövön, és annak tolattyúval zárható í1 nyílásán át friss levegő tódul be az I. lakószobába (10. ábra). A szelelésre használt levegőnek iíyen bevezetési módja és fölmelegítése közönséges fűtőkályháknál is alkalmazható (lásd 12. és 13. ábrát). Az ilyen vas- vagy cserépkályhák teteje a1 medenczeszerű bemélyedéssel bír, melyen f1 födővel ellátott c1 toldalékot képezünk. Az f1 födő középnyílásán át bl bádog-, agyag vagy üvegcső halad, úgy hogy alsó vége közel a medencze fenekéig ér. A toldalék a szoba tér felőli oldalán több d1 nyílással van ellátva, melyeken át, a b1 csövön a medenczeszerű a1 mélyedésbe jutott levegő kellő fölmelegedése után a szobába távozik. A lég bevezetése czéljából a szoba falába függélyesen g1 bádoglemez csövet helyezünk, melynek a szobába nyíló h1 vége a g1 csövön átömlő hideg levegőt a kályha fölé vezeti. A szoba külső falában lévő szelelő nyílást kívül ajtóval, belül pedig drót-szövettel zárjuk el. Ha a kályhát belőlről fűtjük, úgy az a szoba padozata fölötti légréteget beszívja; ezen légréteg fölülről folyton pótoltatik. Ha pedig ezen kályhát kívülről fűtjük, s ha a szomszéd szobákban sincs belső fűtés, akkor távol a légbevezetéstől, légelvezetésről is kell gondoskodnunk. Állandó és egyenletes légkeringés czéljából az összes lakószobák választó falait közel a főfalhoz alant és fönt drót-szövettel elzárt nyílásokkal látjuk el, melyeknek nagysága a bevezetendő és elvezetendő levegő mennyiségétől függ. Czélszerű az m n l (7. ábra) légelvezető berendezésnél az m n nyílásokat szélkerékkel ellátni, melyek valamely módon forgattatnak. Külön fűtést egyik szobában sem alkalmazunk. A II. szobába a konyhában fölmelegített levegőt S nyíláson át bocsátjuk be, miáltal ezen szobát megfelelő hőmérsékletre melegítjük föl (2. ábra). Az I. szobában egy hosszúkás A kemencze van (5. ábra), mely három, vízszintesen egymás fölött elhelyezett B léghuzam-csatornával bír, és a tűzhely mellett falhoz van építve, mely kemencze egyrészt a konyha tűzhelyével, másrészt a kéménnyel áll összeköttetésben.
