9150. lajstromszámú szabadalom • Javítások érczek kezelésére szolgáló készülékeken
3 — tót A4 fenékkel együtt lesülyesztjük anynyira, hogy a tartány fenekét kitisztíthassuk. Ekkor a kocsit a fenékkel együtt a tartány alól eltávolítjuk s helyébe, a tartány tartalmának kiürítésé czéljából, egy másik kocsit tolunk. Az A4 fenék visszahelyezése könnyen eszközölhető, azáltal, hogy az A7 peczkeket ismét behelyezzük, így a B gyűrű és a fenék pereme közé helyezett tömítő-gyűrű által tömör összeköttetést létesíthetünk. Hogy az As födőt leszerelhessük és ismét fölszerelhessük, három A1 2 füllel látjuk el, melyekbe H csavarorsót helyezünk. Megjegyzendő, hogy ezen szerkezetnél a csavarorsók nincsenek a fülekbe srófolva; alsó végükre azonban J csavaranya van helyezve. A H csavarorsók alsó vége K peremes görgőt tartó H1 villát képez, mely görgő G sínen tova gördülhet. A J csavaranya forgatása által As födő föl 8 alá mozgatható. Ha a födőt az A tartány fölső szélétől fölemeltük, a G síneken gördülő K kerekek eltolása által a tartánytól eltávolíthatjuk, és ismét a tartány fölé hozhatjuk, hol azt leeresztve, a tartány elzárható. Azáltal, hogy az A3 födőt és ^l4 feneket a tartányből vízszintes síkban eltávolíthatjuk, az emelő gépeket mellőzzük, tért nyerünk és a kezelést lényegesen egyszerűsítjük. M csövön át az Ai fenékbe levegőt és vizet bocsátunk. A levegő N csőágon és N1 szelepen át jut M csőbe, míg a vizet 0 csövön és O1 szelepen vezetjük az M csőbe. P a gyűrű alakú úszó, melyet alkalmas fából készítünk. Ezen úszó az A tartányban lévő folyadék fölszinén foglal helyet, és Q rugalmas csővel bir, melynek egyik vége nyitott és az úszón áthatol, úgy hogy a tartány folyadékának fölső részével érintkezzék. Ezen Q cső másik végét R kibocsátó csővel kötjük össze, mely R1 kibocsátó csappal és R2 ellenőrző csappal bir. A kibocsátó cső a lecsapatásra szolgáló edénybe vezet. A födőbe erősített S manometer föladata a tartányban uralkodó nyomást jelezni. 7 (1-ső ábra) szelep által, a födő leszerelése előtt, a tartányban uralkodó nyomást redukáljuk. A1 0 csap a tartány alsó részében lévő víz lebocsátására szolgál. A fentebb leírt készülék működése a következő: Az érczet, melyet előzetesen bizonyos ideig (rendesen 30 órán át) alkalmas oldó folyadékkal kezeltünk (mely aranyérczeknél kálium-cyanid oldat lehet), majd 1—3 órán át maczerálásnak vetettük alá, A tartányba töltjük, mely nagyságához képest 5—40 tonna anyagot képes befogadni. A tartányt fölszereljük, A1 feneket fölerősítjük és A1 szűrő rétegig föltöltjük vízzel vagy gyönge oldattal. Ezen szűrőréteg czélja főleg abban áll, hogy a mosóvizet a fenéken lévő érczréteg minden részéhez eljuttassa. A tartányt közel az R csőig megtöltjük vízzel, azután belehelyezzük a P úszót ós a Q csövet R csőhöz kapcsoljuk. Továbbá As födőt fölszereljük és A7 peczkeket megrögzítjük. A készülék fölső részén lévő összes csapokat — S1 légbebocsátó csap kivételével — zárjuk, hasonlóan zárjuk az alsó részen lévő csapokat is, és megfelelő sűrűségű és feszültségű levegőt szivattyúzunk a tartányba. A légnyomás ne legyen kisebb 0'4 atmoszféránál, és ne legyen nagyobb 7 atmoszféránál. Minél nagyobb a betöltött anyag likacsossága, annál kisebb légnyomást alkalmazhatunk. Rendes körülmények között és rendes tömöttségű anyagnál 35 atmoszférával bíró levegőt már előnyösen alkalmazhatunk. Midőn a manométer a kivánt nyomást mutatja, a készülékben lévő anyagokat nyugodni hagyjuk, időközönként azonban az R cső R2 csapján át próbaoldatot bocsátunk ki. Ha ezen folyadék már teljesen tiszta, akkor R1 csapot annyira kinyitjuk, hogy az oldat (melyet a tartányban uralkodó nyomás a rugalmas csövön át kinyom), kivánt sebességgel és mennyiségben távozzék. Miután az összes tiszta folyadékot kibocsátottuk, mely alkalommal az úszó lesülyedt, és a rugalmas cső vége az iszapréteghez közel jutott, R1 csapot elzárjuk. Ezen folyamathoz másfél órai idő szükséges, s miután az
