9148. lajstromszámú szabadalom • Villamos batteria
á -kádak és a tápláló tartály kaucsukból, porczellánból, üvegből, csiszolt fából vagy valamely más savak által meg nem támadható, vagy meg nem támadhatóvá tett anyagból állíthatók elő. Az A gyűjtő alkalmas módon a C tápláló tartályra van erősítve, mely utóbbinak f feneke valamivel a kádak fölső széle fölött van elrendezve. A b b1 62 . . . bx oldható elektróda-lemezek az említett kádak között, élükre állítva, akként vannak elrendezve, hogy fölső szélük a kádak fölső szélével egy síkban vagy valamivel ezen sík fölött vagy alatt fekiisznek. A lemezek ezen czélból az s sl toldatokon nyugszanak, melyek a kádakkal egy darabban készültek, vagy bármely alkalmas módon is alátámaszthatók. Ezen egész szerkezet az üvegből, porczellánból, kaucsukból vagy valamely más, savak által meg nem támadható anyagból álló R tartályban van elrendezve, melynek alakját és méreteit tartalmának megfelelően választhatjuk. Az egyes kádak feneke kell, hogy meghatározott távolságban legyen az R tartály fenekétől, mely czélból amazoknak fenekét lábakkal vagy más alkalmas tartó közegekkel látjuk el. Az R tartály a tápláló tartállyal szemben vagy valamely más alkalmas részén az r válaszfallal van ellátva, mely a tartály fenekét nem érinti és mely az r1 szakaszt létesíti, mely utóbbi a t nyílással bír (1. ábra). Az r1 szakasz helyett az r2 túlfolyási csövet is rendezhetjük el, mely ugyanazon rendeltetéssel bír (3. ábra). A C tápláló tartályba gyöngén savanyított vizet töltünk, mely az x nyílásokon át az összes kádakba eloszlik, míg ezek, valamint maga az R tartály is teljesen meg van töltve. Ezen savanyított víz befolyása alatt a villamos hatás azonnal létesül, mivel a két elektróda (pl. zink és réz) gerjesztő folyadékba van mártva. A C tápláló tartálynak f másodfenéken rézsulfátkristályokat helyezünk el, melyek a depolarisáló folyadék képzése czéljából fokozatosan föloldódnak, mely oldat az x nyílásokon át lassanként a negatív elektróda rúdjainak szintjére jut. Ezen depolarisáló oldat lassanként l kitolja a gerjesztő folyadékot, mely azután már csak a kádak fölső részét foglalja el, és melynek vesztessége a rézsulfátkristályok kristályvize által kiegyenlíttetik, míg az ezen kristályokban tartalmazott fém a negatív elektródán lecsapódik. A savanyított víznek, illetve a gerjesztő folyadéknak a positiv elektróda lemezeire gyakorolt hatása folytán azon fémnek sója képeztetik, mely fémből ezen elektróda készül és ezen só, bár a folyadékban oldódik, sűrűségénél fogva az R tartálynak fenekére sűlyed, annélkül, hogy a depolarisáló folyadékot tartalmazó kádakba juthatna. A gerjesztő folyadéknak nagyobb fajsúlyú része az r válaszfalon keresztül, illetőleg az alatt az r1 rekeszbe áramlik, melyből a fölösleg a t nyíláson át kifolyik. Ugyanezen czélra szolgálnak a (3. ábrán) föltűntetett r2 túlfolyási csövek. Az elektromos hatás megszakítás nélkül megy végbe, mivel a negatív elektróda állandóan depolarisáltatik, míg a positiv elektróda a legnagyobb egyenletességgel megtámad tátik, mivel oly folyadékba merül, melynek sűrűsége csaknem változatlanúl megmarad, mivel annak telített része, képződésének mérvében, állandóan kifolyik. Ebből következik, hogy az oldható elektródának megtámadtatása a c c1 c2 . . . c* kádak között történik, melyeknek falai áthatlanok. Mivel a positiv elektródának lemezei vagy sodronyai ezen kádak fölső karimájával egy szinten vagy ezen szint alatt fekiisznek, úgy a képződött só, melynek fajsúlya jóval nagyobb a gerjesztő folyadék fajsúlyánál, nem nyomulhat ezen kádakba, hanem az R tartály fenekére hull. A zink oldásából eddig származott réztartalmú czinksó-oldat képződése tehát ki van zárva. A jelen találmány szerint szerkesztett battéria az eddig ismeretesekkel szemben a következő előnyökkel bír: 1. A működésben levő battériának depolarisáló és gerjesztő folyadéka chemiailag teljesen el van különítve, daczára annak, hogy ezen két folyadék egymással villamos összeköttetésben marad, miáltal ezen folyadékok keveredése és az abból származó
