9136. lajstromszámú szabadalom • Ruganyos fölhércz

Megjelent 181)7. évi szeptember lió 2-án, MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL B AD ALMI LEIRAS 9136. szám. XX/a. OSZTÁLY. Ruganyos fölhércz. DIAMANTIDI SÁNDOR MÉRNÖK ÉS GYÁRTULAJDONOS FREILANDRAN MINT GtJNTHER OTTÓ GYÁROS JOGUTÓDJA MÜLBITZBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 márczius hó 12-ike. Jelen találmány tárgyát egy rugalmas fölhércz képezi, melynél a kocsi gerincz rúdjához erősített gerendához két kétkarú emeltyű van foroghatóan ágyazva, mely emeltyűk külső végeire a mozgó kisefákat akasztjuk, hátsó végeit pedig egy vagy több rúgóval összekapcsoljuk. Ezen berendezés által elérjük azt, hogy a mozgó kisefákba befogott teherhúzó álla­tok a kocsi megindításánál a kisefákkal kap­csolatos kétkarú emelytűket annyira kifor­gatják, amennyire azt a rúgók megengedik, miáltal elkerüljük azon lökést, mely a kocsi megindításnál az állatok által kifejtett erő­vel ellenkező irányban visszahat úgy, hogy ez által nemcsak az állatokat kíméljük meg, hanem a kisefák eltörhetését teljesen ki­zárjuk. Az eddigelé használatban levő fölhérczek hátránya az, hogy a vonóállatok által ki­fejtett közvetlen erőhatás ellenében egy a kocsi tehetetlenségéből származó visszaható erő létesül, mely az állatokra és a kocsi szerkezetére annyiban bír káros hatással, hogy az állatok részéről nagyobb indító erőt, a kocsi részéről pedig erősebb szerke­zetet igényel. A mellékelt rajzban: az 1. ábra a találmány oldalnézetét ábrá­zolja ; a 2. ábra a találmány fölülnézete, hol az ábra pontozott része az emeltyűk állását mutatja akkor, midőn a legnagyobb erő hat rájok, tehát a kocsi megindításakor, míg az ábra teljes vonallal kihúzott része az emel­tyűkarok állását nyugalmi helyzetben tűn­teti föl. A fönt jelzett hátrányok a találmány beli készüléknél könnyen kiküszöbölhetők, mert ha a a' kisefákra a vonó erő működik, akkor a kisefákkal kapcsolatos és b geren­dához erősített kétkarú c c emeltyűk el­forognak, a kocsi terhének megfelelő mér­tékben, miáltal az emeltyű hátsó karjait összekapcsoló d spirál- vagy másféle rúgó megfeszül. d rúgó oly mértékben feszíthető, hogy azon erőkifejtés nagyságával egyensúlyt tarthasson, mely a terhelt kocsinak nyugalmi helyzetéből való kimozdítására szükséges. d rúgó megfeszítésére folyton növekedő erő kifejtésre van szükségünk, miáltal az erős visszalökést elhárítjuk, és így csendes

Next

/
Thumbnails
Contents