9114. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógykenőcsök előállítására

Meg-jelent 1 S!)7. évi augusztus lió 30-án. SZABADALMI LEÍRÁS 9114. szám. I V/h/2. OSZTÁLY. Eljárás gyógykenó'csök előállítására. BOHNE HENRIK KERESKEDŐ S/M

HALLEBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 április hó 13-ika. Gyógykezelésre szolgáló kenőcsöket eddigelé csakis gyógyszertárakban állították elő kézi munkával, és a vény szerint kisebb mennyiségben, mert a kenőccsé keverendő anyagok egyszerű tulajdonsága következtében a benső keverés csak a segéd kézügyessége esetében és feszült figyelme folytán sikerült. Ez által ezen fontos gyógyszerek ára természetesen tetemesen magas volt, eltekintve attól, hogy a kész kenőcs minősége a legnagyobb gondosság mellett is igen sok kívánni valót hagyott hátra. Ezen gyógyszerek folszívódása éppen a keverés bensőségétől függ a legnagyobb mértékben. Mindezen hátrányok megszűnnek a jelen találmány tárgyát képező eljárás alkalmazása által, melynek értelmében két meghatározott zsiradéknak és egy gyantának pontosan kiszabott és mennyiségileg meghatározott keverékéből oly kenőcsöt készítünk, melyhez bármely gyógyszert hozzákeverve, legyen az szilárd, folyós, vagy nehezen folyós, az emberi bőrbe könnyen f'ölszívódó gyógykenőcsöt nyerünk. Ezen eljárás segélyével tehát bármily kenőcsöt előállíthatunk gyárilag is, és így a nagyipar előnyei ezen a téren is élvezhetők. Számos kísérlet alapján a vaj, viasz és terpentin bizonyult legalkalmasabbnak ily kenőcs előállítására, még pedig pontosan a következő arányban keverve: 500 gr. vaj, 125 gr. tisztított terpentin, 100 gr. viasz. Tiszta, sótalan, jó tehénvajat és tiszta lépből készült viaszt szabad fölhasználni. A közönséges terpentin helyett használhatunk velenczei terpentint is. Margarinnak a vajba való keverése károsan hat. A fönt említett előnyökkel bíró kenőcs előállítása a következő: Először a zsírt helyezzük az üstbe és abban megolvasztjuk. Ehhez adjuk azután a 125 gramm terpentint, és ha ez már eloszlott, egyszerre az összes viaszt. Ezen keveréket addig tartjuk a melegen, míg a viasz teljesen megolvadt; azután az egészet mindaddig erősen keverjük, míg a három alkatrész a legbensőbben nem keveredett egymással. Az illető gyógyszert most már tetszőleges adagokban hozzákeverhetjük a még folyékony keverékhez. Zsíros szerek tökéletesen egynemű, híg kenőcsöt adnak, míg vizes vagy szeszes oldatok tökéletesen elvegyűlnek. A fönti eljárás szerint készített kenőcs a bőrbe való könnyű folszívódása által az