9094. lajstromszámú szabadalom • Újítások tüzelési berendezéseken
felé növekvő, tehát különböző sugárral bíró Z, Z1 Z2 fogas szegmentek közvetítésével különböző sebességgel mozgattatnak, mely szegmentek közül minden széntoló számára kettő-kettő vau elrendezve. Ezen szegmentek a H tengelyre vannak szerelve és a fenekén nyitott, derékszögű szekrény alakjával bíró széntolók alsó oldalán képezett fogasrüdakkal kapcsolódnak. Ezen berendezés következtében a H tengely különböző ide-oda járó mozgást kölcsönöz a széntolóknak, úgy hogy ezek a mozgatható rostélyrúdak különböző mozgásának megfelelően hátul gyorsabban szállítják a szenet, vagyis nagyobb mennyiségben, mint elől. A fönt részletezett berendezés működése a következő: Az ide-oda járó 1 rúd, (melynek sebessége szabályozható) úgy működ teti a mozgatható rostélyrúdakat és a széntolókat, hogy a szénnek adagolása éppen megfeleljen a tüzelés igényeinek, tehát hogy az égés a kemeneze hátsó része felé intenzivebb legyen; a szén adagolásnak a viszonyokhoz való ezen alkalmazkodtatása által bizonyos hő fejlesztésére a tüzelőanyagot takarékosabban fogyaszthatjuk, míg a rostélyfölületen fekvő szénrétegnek egyenletes vastagságban való megtartása által a füstfejlődést jobban meggátolhatjuk. A mint látható, a tüzelés egyidejűleg sokkal tágabb határok között szabályozható, mint a milyenek a különböző gőzsziikséglet számára megengedhetek, úgy hogy a tüzelőanyag adagolása hirtelen valamely alsó határmennyiségre csökkenthető, a nélkül, hogy a rostélyfölületnek bármely részét is megfosztanék az alkalmas rétegvastagságnak és kellő égésnek fönntartására szükséges szénmennyiség adagolásától és viszont a tüzelést a legmagasabb hatásfokára hozhatjuk a nélkül, hogy a rostélyrúdak mellső részére több szén jutna, mint azok fölső részére, a mi tökéletlen elégést vagy kokszolást vonna maga után. A különböző mérvben eszközölt szénadagolás, mely a tűzhely különböző pontjain a rostélyfölület különböző kapaczitásából folyó természetes igényeken alapszik, fontos újítást képez az önmaga tápláló, füstnélküli tüzelések rendszerében. Bár a föntiekben leírt és a rajzban bemutatott elrendezésnél az egyes rostélycsoportokban különböző rostélyrúdak vannak alkalmazva, természetes, hogy a találmány körébe tartozik azon elrendezés is, mely szerint mindegyik csoportnak összes mozgatható rostélyrúdjai egy egyetlen, elülről hátra nyúló lengő rúdra vannak akasztva, és a melynél a különböző mozgást úgy hozzuk létre, hogy a hátsó résznek nagyobb mozgást kölcsönzünk, mint a mellsőnek, ugyanúgy, mint azt az egyes csoportok különböző mozgására nézve leírtuk. A rostélytartó fölső részén, mely a hő behatásának leginkább van alávetve, belül üresen van készítve, úgy hogy a rajta keresztül áramoltatott gőznek hűtő hatása nagyobb; ezzel egyidejűleg a gőz a salakra is hat, melyen az összegyülemlik és a mely ennélfogva törékennyé lesz és könnyebben távolítható el a salakaprító által. Gőz helyett meghatározott mennyiségű vizet is áramoltathatunk be a rostélytartóba, hogy ennek melege által azt gőzzé változtassuk át. A salaknak tökéletes fölaprítása és eltávolítása által a hatásos rostélyfölületet tetemesen gyarapítjuk és az által, hogy a salak a mozgatható rostélyrúdak által közvetlenül a sa'.akrúdra tolatik, azt megakadályozzuk abban, hogy a rostélyrúdak végén úgyszólván hidat képezzen. A hő befolyása alatt a megvetemedésnek és elcsavarodásnak leginkább alávetett rostélyrúdat hatásosan hűtjük a rajta folytonosan keresztülvezetett hűtőáram által, és ha szükségessé válnék annak kicserélése, úgy azt alulról könnyen lehet újjal pótolni, a hol a tűzhely legkönnyebben hozzáférhető. Mivel pedig a salakrúdakat állásukban megtartó ívrészek a rostélytartóval egy darabba vannak öntve, a hő az utóbbiaknak szélesebb része által elvezettetik, úgy hogy ezen ívrészek meg vannak óva a kiéghetéstől, míg valamely elkülönített szerkezeti rész nem tudna ellentállani a hő behatásának. A hőnek az egyes részekre gyakorolt rontó hatását továbbá nagy mértékben csökkentjük az alulról légárammal hűtve tartott S kokszolólemeznek elrendezése, valamint
