9075. lajstromszámú szabadalom • Bipoláris elektróda nagy áramsűrűségű elektrolitikus munkák számára
Megjelent !<SÍ)7. évi augusztus hó 27-én. MAGY. |gg KIR. vfS&w SZABADALMI H HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 9075. szám. Vll/g. OSZTÁLY. Bipoláris elektróda nagy áramsűrűségű elektrolytikus munkák számára. DR KELLNER KÁROLY IGAZGATÓ BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1896 junius hó 10-ike. A villambontás számos jelenségét, a mint ezt újabbi kutatások bebizonyították, az ezen munkánál használt áram sűrűsége lényegesen befolyásolja, úgy hogy bizonyos műveleteket az eddig rendelkezésünkre álló eszközökkel a megfelelő áramsűrűség elérésére szükséges nagy feszültség miatt ökonomikusán nem lehetett véghezvinni. Ily elektrolytikus munkákat a szokásos lemezalakú elektródákkal egyáltalában nem lehet véghezvinni, mivel a lemezekkel előállítható áramsűrűség rendes folyadékfeszűltségnél nem elég nagy és azt nem is lehet könnyen szabályozni; ezenkívül már sok oly esetben, mikor a lemezek segélyével elérhető maximális áramsűrűség a végrehajtandó művelet számára elég nagy volna, a nagyiparban a költséges elektrodaanyagnak (platinának) oly nagy mennyiségét kellene alkalmazni, hogy ily készülékeknek gyakorlati alkalmazása egyedül már ezáltal is lehetetlenné válnék. A föltaláló számos kísérlet alapján azt találta, hogy az áramsűrűséget legkönnyebben azáltal lehet fokozni és a gyakorlat számára legegyszerűbben az által lehet szabályozni, hogy az elektródák anyagát, a helyett, hogy azt, mint eddig, fölületalakban használnók, csúcsok vagy élek alakjában alkalmazzuk; a találmány lényege abban áll, hogy az alkalmazandó csúcsokat, illetőleg éleket lemezalakú tartókon oly kölcsönös távolságban helyezzük el egymástól, hogy valamely elektródának egyes csúcsaitól vagy éleitől tudvalevőleg kévealakban kisugárzó áramvonalak (az áram vezetésének vonalai az elektrolytben) a legközelebb fekvő elektródának tartóján átfektetve képzelt síkra vetítve, egymásba ne essenek, hanem egymás mellé kerüljenek. Az ekkor más irányokban más elektródák íelé kisúgárzó áramvonalak csak igen csekély mennyiségben lépnek föl, úgyhogy gyakorlatilag nem jönnek tekintetbe; ezáltal ily csúcs- vagy élelektródáknak sajátságos elektrochemiai hatásán kívül még azon új és gyakorlatilag fontos czélt is érjük el, hogy az eddig alkalmazott lemezalakú elektródákkal szemben arány talanúl csekélyebb mennyiségű elektródaanyaggal (platinával) ugyanazon árannuennyiséget vezethetjük az elektrolytikus fürdőbe, mert a most nem egymásba eső áramvonalak teljességükben jutnak hatásra. Egyidejűleg azonban bizonyos zavaró mellékfolyamatok, milyenekpl. a fejlődő hydrogén által eszközölt redukcziók stb. is azon arányban csökkentetnek, a melyben az áramsűrűség emelkedik.
