8957. lajstromszámú szabadalom • Kerékpár hajtómű

- 2 — nélkül, hogy munkát fejtene ki, miközben a fogaskerék a neki kölcsönzött forgómozgás következtében állandóan forgásban van. Az emelők fölfefé és lefelé való mozgása forgómozgássá változik át. melyet a fogaskerékről a hátsó kerékre a D Ián ez visz át. Az eddigi közönséges pedálokkal ellátott hajtóművek egyes karjainak hossza 0 15 volt és a kerékpározónak átlag 3 3 kg. erőt kell kifejtenie, hogj' saját magát tovavigye. A jelen találmány tárgyát képező hajtóművel ellátott kerékpár II perselyének egyik oldalán eg}' 0075 m. hosszú L kar van alkalmazva, mely a II persely tengelye és a G szög között van elrendezve, mely G szög az N forgattyúval van kapcsolatban, míg a persely másik oldalán a K fogaskerék egyik küllője szerepel, úgy mint az L kar, és itt is a K kerék középpontjától számított (0 075 m.) távolra van a küllőre az N' forgattyú fölerősítve. Kitűnik ezekből, hogy a karok hossza (0-075 in.), azaz a szokásos hajtóműveknél alkalmazott karok hosszának felét teszik ki ennek következtében G ö'-nél vagy F F'-nél két annyi, azaz 660 kg.-nyi erőt kellene kifejteni. Mivel azonban az F F' tengelyek az li IC emeltyűk hosszának egyharmadában vannak elrendezve, a kerékpározónak azáltal, hogy ezen emelők pedáljaira nyomást gyakorol, az említett erőnek esak egyharmadát, azaz 220 kg.-nyi erőt kell kifejtenie. Jelen hajtómű alkalmazása esetében minden lábnyomás átlag 1-10 kg. erővel kevesebb erőt igényel, mint a szokásos hajtóművek igényelnek és e közben a gyorsaság változatlan marad. Ha azonban 3 30 kg.-nyi erővel dolgoznánk. úg3^ a menetsebességet viszonyítva az eddigihez, felével nagyobbíthatnék. Mindezen úgy az erőhasználatra, mint a menetsebességre vonatkozó előnyöket elérjük jelen hajtóművel, a nélkül, hogy lényegesen nagyobb erőt kellene alkalmaznunk és a nélkül, hogy a kerékpározónak kényelmetlen lábmozgást kellene végeznie. Mint a leírásból kitűnik, csak kevés új alkatrészt alkalmazunk és pedig az R R' emelőket. az N A1

' forgattyúkat és az L kart. Az állvány C rúdját arra használjuk, hogy az R H' emelők forgáspontjait hozzáerősítsük. miáltal az összes részek szilárd kapcsolatban vannak egymással. Még arra kell utalnunk, hogy a lábat rendes járásközben , csak kevéssé tMneljük föl a földről, miközben fgz afsó é%fi|Í8(| lábszárak nagy szöget képeznek egymással. Máskép áll a dolog a létramászásnál A lábat sokkal magasabbra kell emelni, mi mellett a térd erősen meghajlik. Köztudomású dolog, hogy a járás sokkal ke vésbbé fárasztó".* mint a mászás. Szintúgy kiemelendő itt, hogy a rendes lépés nagysága 0 75 m., míg ellenben mászásnál a fokmagasság maximális mértéke 0'30 m. Jelen találmány tárgyát képező kerékpárhajtómű, a járás szabályai szerint van szerkesztve. Az II II' emelők forgáspontjai majdnem egy merőlegesbe esnek az S' nyereggel, azon czélból. hogy ezáltal a lábszáraknak egymáshoz való nagy szögalakú helyzetét, azaz a lábnak meglehetősen kifeszített helyzetét biztosítsuk, és hogy a pedálokkal a kerékpározóra nézve kényelmes helyzetbe hozzuk. Ha csak arra lettünk volna tekintettel, hogy a pedálok merőleges irányban minél nagyobb föl- és lemozgást végezhessenek, úgy az emelők forgáspontjait az említett merőlegestől bizonyos határok között bármily távol helyezhettük volna el, ebben az esetben azonban a lábak mozgatása nagyon kényelmetlen volna. A kormányrúd kezelését is nagyon megnehezítenék a térdeknek szükségessé vált igen magas fölemelése. Az emelők forgáspontjainak az ezen találmány értelmében való elrendezése, t. i. a nyereggel egy merőlegesben, lényeges újítás, mely a hajtóműre sok nagy előnynyel jár. SZABADALMI IGÉNY. Kerékpárhajtómű, melynél a fogaskereket forgattyúk segítségével forgató R R' emelők forgáspontjai a nyereggel egy merőlegesben vannak elrendezve. (1 rajzlap melléklettel). Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten