8927. lajstromszámú szabadalom • Újítások záró tolattyúkon
tolattyún elrendezett rézsútos o csúsztató fölületek segélyével érjük el, melyek a tolattyúnak lefelé jártánál a kívülről pontosan beállítható p csavarokra (görgőkre vagy effélékre) ütköznek és azokon az m orsó hatása alatt lecsúsznak és közben a tolattyúfölületet szorosan a tükörhöz nyomják, úgy, hogy a biztos tömítés el van érve. Az említett p csavarok állásuk változtatásában ellencsavaranyák által vannak megakadályozva. A nagy méretű tolattyúknak egy másik igen fontos hátránya az is, hogy a tulajdonképeni tolattyú igen nehéz, úgy hogy annak nyitására nagy erőkifejtés szükséges amely a csúszási fölűletekhez tapadt kenőcs vagy efféle által még gyakran gyarápít* tátik. Ezen hátrányt az 5—8. ábrákban bemutatott foganatosítás által szüntetjük meg, melynél a tolattyú több egymástól teljesen elkülönített tolattyúra van osztva. Természetes, hogy ezáltal a már említett löketcsökkentést is elérjük. Az 5. ábra ezen tolattyúnak függélyes hosszmetszete. A (i. ábra ugyanannak metszete az 5. ábrának C D vonala szerint. A 7. ábra metszet az 5. ábrának E F vonala szerint. A 8. ábra ugyanaz a GR vonal szerint. A rajzban bemutatott foganatosítási alak három átbocsájtó nyílással bír, melyek az r1 r2 »•' tolattyúk által tartatnak zárva melyek valamely alkalmas emelő szerkezet pl. u fogaskerekek által hajtott két v fogas rúd által működtetnek. A fogas rudak kétkét S és s toldatuk segélyével az illető tolattyúlapot megfogják és kitérés ellenében az utóbbiakkal egy darabban öntött t toldatok által vannak biztosítva. Az S toldatok akként vannak elrendezve, hogy az egész tolattyú záró állásánál ezen toldatok és az illető tolattyúk között, az egyes tolattyúkra nézve folyvást nagyobbodó közök maradnak. Ha már most az u fogaskerekeket jobbra forgatjuk, akkor a fogas rudaknak legalsó S toldata először is csak az alsó r8 tolattyút emeli mindaddig, míg a középső S toldat az r2 tolattyúba nem ütközik . Ezen pillanattól fogva azonban az ra tolattyú is megemeltetik és csak ekkor ütköznek a legfölsőbb S toldatok az r1 tolattyúba, úgy hogy ezt is megemelik. A mellékelt rajzon föltűntetett tolattyút, akkor van teljesen nyitva, midőn a fogas rúdak a w süvegnek tetejébe ütköznek. A tolattyú zártakor az egyes tolattyúk önsúlyuknál fogva addig követik a lefelé járó S toldatokat, míg a már említett rézsútos o csúsztató fölületek a D1 , IP, D\ szorító csavarhoz érnek. Ekkor azután a fölső s toldatok jönnek működésbe, melyek a tolattyút lefelé tolják, a mikor is az az említett csavarok és a rézsútos fölületek hatása alatt erősen a tükörhöz szoríttatik. Hogy a tolattyú és tűkre között lehetőleg tartós, tömítő érintkezést biztosítsunk, itt is mindegyik tolattyún x rúgókat alkalmazunk. melyek mivel a fogasrudak az y toldatok hatásánál fogva, a fogaskerekek pedig szilárd ágyazásuk következtében ki nem térhetnek, a tolattyúra állandóan egyenlő nyomást gyakorolnak. Hogy a nagy tolattyúfölűletek alkalmazásánál nem éppen kizárt alakváltozásnál és az ebből származható tömítetlenségnek elejét vegyük, úgy a tolattyún, mint annak tükrén is a z merevítő bordákat rendezzük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Záró tolattyúknál az azok nyitására szükséges lökethossz csökkentése czéljából tetszőleges alakú harántreteszeknek alkalmazása, melyek által a tolattyú egész keresztmetszete egy kisebb k keresztmetszetekre bontatik föl. 2. Az 1. alatt jellemzett tolattyúnál berendezés a tolattyú lehetőleg könnyű nyithatóságának és mégis biztos tömítésének elérésére, jellemezve egy vagy több a tulajdonképeni tolattyún alkalmazott, rézsútos o fölületek által, melyek szabályozhatóan elrendezett p csavarokon, görgőkön vagy efféléken csúszva, a lefelé tolt tolattyút tömítően a tükörhöz szorítják.
