8798. lajstromszámú szabadalom • Izzófényű petróleumlámpa
— 2 — hősúgár a hevítő láng megfelelő hőmérsékletének föntartására használtatik föl és a környezetbe csak csekély melegmennyiség sugárzik ki. Az izzótest térfogatához viszonyított és a korommentes elégéshez okvetlenül szükséges keverési aránynak föntartását a jelen találmány szerint oly szabályozó szerkezettel foganatosítjuk, mellyel az izzóharisnyának megfelelő megemelése és sűlyesztése útján a harisnya által körülzárt tért és így ennek hatásos belső föltiletének nagyságát is bármely láng számára alkalmasan beállíthatjuk. A gázosítandó folyékony égési anyagnak a bél azon pontjához való juttatását, melyen a gázosítás történik, a bél kapilláris hatásának a rajta alkalmazott önműködő szívóhatású csövecskékkel vagy fonadékokkal eszközölt fokozása által mozdíttatik elő, míg a nyugodt láng létesítéséhez szükséges egyenletesen léghuzamot a légvezetékekbe szerelt rostafölületek által érjük el, melyek a levegőnek lökésszerű beáramlását megakadályozzák. A találmány tárgyát képező lámpa a mellékelt rajzon egyik foganatosítási alakjában vau bemutatva. Az I. ábra a lámpának függélyes metszete, a 2 7. ábrák a lángzón és lángszórón foganatosítható módosításokat tüntetnek föl. A mint látható, a lámpa czentrális légbevezetéssel bír és ezen czélból az a lángzócsővel van ellátva, mely a húzó hatásnak lehető növelése czéljából az égési anyagnak b tartályán és esetleg a lámpának c állványán át a lámpalábig terjed lefelé. A hosszú lángzócső fölső végébe a d cső és ebbe az / lángosztó van beillesztve, úgy hogy a nagy sebességgel fölszálló légáram két gyűrűalakú áramra osztatik. Az /' lángosztónak a g bélcső fölött álló süvegszerű p vége a lefelé kúposán vékonyodó p részből az p orsóba megy át és homorú alsó föliilettel bír, úgy hogy a d csövön fölszálló légáram ki- és lefelé közvetlenül a bél fölső széléhez vezettetik, a a nélkül, hogy a lángzócsőtől nyert irányának ezen módosulása következtében sebességéből veszítene. Azon minimális sebességcsökkenés, mely a légrészecskéknek a süveg homorú felületén való súrlódásából származik, a légsúgárnak a lángosztó orsó kúpos p része és a d csőbe beillesztett h gyűrűnek homorú belső föliilete között szenvedett kontrakcziója által kiegyenlíttetik. Ezen, a 7. ábrában részletesen föltüntetett gyűrűnek külső föliilete szintén homorúan van alakítva, miáltal azon fontos czélt érjük el, hogy a főáramtól különválasztott, a g bélcső és a d cső között fölvezetett légáram akként téríttetik el eredeti irányától, hogy vízszintes irányban jut a láng belső oldalához, a hol a sebességnek csökkenése ugyancsak a sugárnak kontrakcziója által akadályoztatik meg, mely a h gyűrűnek külső föliilete és a bélcső végébe beillesztett i drótgyűrű (1., 3. és 6. ábrák) vagy az ix eltérítő lemez között (*2., 4. és 5. ábrák) vagy mindkettő között létesíttetik. Ezen eltérítő közegeknek a bélcsőben való elrendezése által, a súgaras irányban a láng felé terelendő mellékáranmak nagysága is meg van határozva, a mit azonban a d cső alsó végének kúpos megtágítása által is elérhetünk (2., 3. és 5. ábra), mely cső különben a lángosztó tartója gyanánt is kiképezhető, a mint azt a 2., 4. és 5. ábrák mutatják. A bélláng külső oldalához a levegőt a k lángzó-övnek k1 k2 ks nyílásain át vezetjük be; ezen légáramok a bélcső és a lángzóövre helyezett, az izzótest belsejében torkoló ii süveg között fölfelé vezettetnek; a lángzóövben fölmelegített levegőnek egy csekély része a /.-4 lyukakon át az iivegkürtőt hordó l karimába vezettetik, hogy abban az ll lyukakon át kívülről beáramló légsugarakkal együttesen az izzótest külső föliiletén fölszálljon. Ezen fölmelegített levegő ezenkívül az l karimán és az n süvegen áthatoló súgarasan elrendezett m csövecskéket is, melyek a bél külső széle előtt torkollanak, körüláramolja. Az ezen csövecskéken át kívülről betóduló levegő a süveg és a bélcső között fölszálló légárammal találkozik és ezt akként téríti el irányától, hogy az a bélláng külső t'ölü-I lete fölé csapódik.
