8762. lajstromszámú szabadalom • Újítások varrógépeken
2 -bíró N1 tűnek a cséve felé fordított oldalán, nem pedig annak 7 részén fogja meg, mihelyt a tű fölfelé jár. A 8 öltés (12. ábra) a tű és a cséve között képeztetik, úgy hogy a fölső fonálnak további része nem vezethető a tűhöz. A 12. ábra mutatja, miként szakad el a 6 fonál, a tű fölfelé jártánál, minthogy annak 9 vége a tűt nem követheti. Ezen varrási eljárásnak előnye a fölső fonál kisebb mérvű elkopásában áll, minthogy az közvetlenül, nem pedig a tű nyíláson át vezettetik az öltést képző szerkezetbe. Az 1—4. ábrák kapcsán a következőkben az említett új bevezető szerkezetet írjuk le, mely a tűnek minden lefelé jártánál fölső fonalat vezet be a nyitott tűnyílásba. A a szövetet leszorító rúd, B a tűrúd és E a közönséges varrógépnek alátétlemeze. C a szövetszorítónak lába, melyen az új szerkezetet rendezzük el. A B tűrúdra a nyitott fülű N tű van ráerősítve. A tűnek nyitott füle, annak a leszorító rúd felőli oldalán van, de lehet azt a tű ellenkező oldalán is elrendezni, de akkor a következőkben leírt fonálbevezetőt is az ellenkező oldalon kell alkalmazni. A C szövetszorítóra a D állvány van erősítve, melynek B karján az F emeltyű cí-nél forgathatóan van rászerelve. Az F emeltyű szabad végén az f villával van ellátva, melybe a b tűcsavar belenyúl, miáltal a tűrúd föl és lemozgásánál az F emeltyű lengésbe hozatik. Az F emeltyű d forgási pontja és az f villa között az a peczket hordja. A D állványon ^-nél a meggörbített G kar van forgathatóan ágyazva, mely karnak h hasítékába az F emeltyűnek a peczke benyúl. A G karnak mozgását a h hasíték alakja szabja meg. A G karnak alsó vége a k és l karokkal vau összekötve és ezáltal ezeket ide-oda mozgatja. A k és l karok a k1 vezetékkel illetőleg az l1 kampóval bírnak és akként vannak elrendezve, hogy ide s oda mozgásuk alkalmával a vezeték és a kampó a fonalat megfeszíti és azt a tű minden lejártánál ennek nyitott fülébe bevezeti. A k és l karok oly alakkal bírnak, hogy azoknak k1 és l1 végei mihelyt a tű elé érnek, a szövetszorító alatt elhaladhatnak, míg másik végükön érintkeznek és a t csapszög segélyével (4. ábra) forgathatóan vannak egymással összekötve. Ezen / csapszög a szövetszorítónak M hasítékán átnyúl, mely az említett karok hátsó végeit egyenes vonal irányában vezeti. A k és l karokon q illetőleg g, l -nél a w ill. w1 tag van forgathatóan elrendezve, melyeknek végei a közös szilárd S forgási pontban kapcsolódnak. A G emeltyűnek a k és l karokkal való összeköttetése a k karnak o hasítéka által közvetíttetik (4. ábra), melybe az emeltyűnek vége belenyúl. Ha a G emeltyűt a tűrúd mozgatása által lengésbe hozzuk, akkor az az említett karokat magával viszi, melyeknek vezetéke és kampója ezáltal akként mozgattatik, hogy a tűbe annak minden lefelé jártánál fonalat vezetnek. Ha a leírt fonálvezetést az új öltésképzéssel együttesen alkalmazzuk, akkor a k1 vezetéknek és a hajóka-szerkezetnek a tűnek ugyanazon oldalán kell lennie. A mint látható, a G és F emeltyűknek leírt elrendezése sokkal előnyösebb az eddig ismert oly berendezéseknél, melyek a tűrúdnak föl- és lefelé való mozgatását a szövetszorítónak vízszintes ide és oda mozgatására használják föl. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Nyitott fülű tűkkel dolgozó varrógépeknél egy öltést képző mechanismus, azáltal jellemezve, hogy az alsó fonalat vezető X hajóka, az 1 fölső fonál által képezett 2 hurkon a tűnek a fölső fonálvezeték fölé fordított oldalán csúszik át. 2. Az 1. alatt jellemzett gépnél, berendezés a fölső fonálnak a tűbe való vezetésére, jellemezve egy k1 fonálvezeték és egy ll kampó által, melyek a tű felé és attól elmozgathatok és a hol is a k1 vezeték a tű azon oldalán van, melyen az alsó fonalat vezető X szerkezet a fölső fonál hurokját keresztezi, míg az l1 kampó az ellenkező oldalon van elrendezve és a
