8715. lajstromszámú szabadalom • Petróleumizzólámpa
fontossága ínég abból is kitűnik, hogy ha a lángzóhoz kívülről, az o1 csatornán át, a tulajdonképeni lángterelő alatt fekvő nyíláson levegőt vezetünk be, a lánghoz azután, mikor az a megszűkülő s gyűrűs téren, (a lángterelő és a belső süveg között) áthaladt, kívülről újból vezetünk be levegőt. Ily módon tökéletes elégést biztosítunk, mi azonban annak is következménye, hogy a külső gyűrűs csatornához vezetett .levegő az s szűkületből jövő lángot a kellő szög alatt éri, úgy hogy a gázok, mielőtt az izzótesttel érintkeznének, teljesen elégnek. Hogy végül a második vagy külső süveg, illetve a külső gyűrűs csatorna a lángot túlságosan hegyessé ne tegye, a lánghoz belülről, a lángterelő fölött is vezetünk be levegőt. Lényeges az is, hogy az alsó belső légvezetés olyan leg3^en, hogy a levegő a bél szabad belső fölületétől csak bizonyos távolságban érje a bélből elszálló gázokat, mert csak így lehet színtelen, illetve nem világító lángot létesíteni. Az 1—3. ábrán látható specziális kiviteli módozatra vonatkozólag a következők jegyzendők meg : d a kanócz, mely a d1 d.2 kanóczhüvelyek közé van fogva. A belső d2 hüvely fölső részének átmérője valamivel nagyobb, mint az alsó rész átmérője, úgy hogy a l lángterelő! alátámasztó bl b'1 cső támasztékot találjon. Ennek fölső b1 része 64 -nél megszűkül, a szűkület fölött a csőnek áttörései vannak, még pedig nem csak a lángterelő alatt fekvő br > részének, hanem a lángterelő fölött levő bG résznek is. Maga a b lángterelő valamivel magasabban áll, mint a két gyűrűszerű, konczentrikus légvezetéket képező e és e1 süveg, melyek együtt egy kettős süveget képeznek. A kettős süveg e2 fenekén i nyílás van, mint az az 1. és 4—7. ábrán, de főleg ezek baloldalán látható. Az i1 nyíláson át a levegő a henger és az m izzótest közé juthat. Fölemlítjük még, hogy az il nyílások nem lényegesek, ezért a rajzok jobb oldalán ezen nyílásokat el is hagytuk. A t izzótest-tartó, melyet ismét a t1 csavar tart rögzítve, ismeretes. A rajzon kúpos izzóharisnyát alkalmazunk, bár magától érthető, hogy más alak is használható. Gzélszerű a lámpát, mint az 1—3. ábrán látható, egy emelőkészűlékkel ellátni, mely a kanóczot könnyen hozzáférhetővé teszi, továbbá ajánlható, hogy a berendezés olyan legyen, hogy az emelőkészűléket a gallériától, hengertől és izzótesttől könnyen eltávolítani, illetve azokkal ép oly könnyen kapcsolni lehessen. Eme berendezések lámpáknál ismeretesek ugyan, de izzólámpáknál eddig még nem alkalmaztattak. Mint az az 5. és 6. ábrából kitűnik, a g gallériát, mely az l hengert viseli, és az e e1 kettős süveg el fenekére van kapcsolva, két r r rúdra szereltük, mely a lámpaalzatban levő r1 vezetékben eltolható. Emez r rudakhoz két fölhasított p emelő kapcsolódik, az emelők a p1 liasítékok segélyével fogódzanak a ps szögekbe, melyek az r rudakban vannak elhelyezve. A hasított p emelők működtetésére a q tengely szolgál, melynek kiálló végén vagy pedig mindkét végén alkalmas fogantyúk vagy gombok vannak. A p emelők j»2 hasítékai külső végükön némileg kiszélesednek, eme kiszélesedésekbe fekszenek a p3 szögek, még pedig akkor, ha az emelők és velük együtt az emelők által mozgatott részek ama helyzetbe jutottak, mely az 5. ábrán látható. Most már a p emelők és r tartórudak egymást kölcsönösen rögzítik és a kanócz kényelmesen megtisztítható és meggyújtható. Hogy a lámpa belső részei könnyen hozzáférhetők legyenek, a nélkül, hogy az izzóharisnyát a kettős süvegről el kellene távolítani, az r tartórúdon levő e2 gyűrű a galléria tulajdonképeni e1 fenekével bajonettzár módjára van kapcsolva. Ugyanis az e2 gyűrűn két e6 (6. és 7. ábra) gyűrű van, ennek megfelelően a kettős süveg e* feneke két z hasítékkal van ellátva, melyek z1 végükön oly módon szélesednek ki, hogy itt a megfelelő e6 horgot át lehessen dugni. Ha eme részeket egymással szemben oly módon forgatjuk el, mint az a 7. ábrán világosan látható, a galléria és az emelőkészülék között a kapcsolat létesült. Ép oly könnyen
