8669. lajstromszámú szabadalom • Újítások izzófényű lángzókon

— — . E szerint a Bunsen-lángzónak szívó-kúpja 12 gyűrűs lapban végződik, mely két nczentrikus horonnyal bír. Ezek közül a belsőbe a fölii! a 14 födő mezzel zárt és palástján lyukasztott 13 ingernek alsó kerületét illesztjük be. Ezen eugernek lyukasztásai czélszerűen kúpos keresztmetszetűek, a mint ezt a 4. ábra mutatja; mivel azomban egy-egy lyuknak keresztmetszete igen kicsiny, úgy ezen keresztmetszetek összegét igen nagyra kell választanunk, ha a keverék mozgásának nem akarunk tetemes ellentállást szolgáltatni. A 12 lemez külső gyűrűhornyába a 15 henger van beillesztve, mely a lyukasztott, 13 hengerrel együtt kavaró-kamrát képez. Ezen 1~> hengerre a 16 födő van ráillesztve, melynek fölső végét a 9 kiáramlási cső képezi. A 7 szívó-kúpból a keverék a 13 hengernek lyukain át a kavaró - kamrába és innen a legbensőbben keverve, kiáramlik. A Bunsen-lángzó légbeszívó nyílásainak a 4 állító-gyűrűvel való módosítása által következőket érjük el. Ha a nyílások teljesen zárva vannak, a láng sárga és világító lesz; azon mérvben azomban, melyben a lyukakat fokozatosan szabaddá tesszük, a láng külseje is megváltozik, a mint ez az 5., 6. és 7. ábrákban be van mutatva. 1. Gyönge légbeáramlásnál a láng hosszú lesz (5. ábra), kékes színt mutat és czentrális sötétkék kúppal bír. 2. A légbeáramlásnak fokozásánál a láng nagysága csökken (6. ábra) és a centrális kúp zöldes színűvé lesz, míg az azt környező lángrészek kékes színűek lesznek. 3. Ha a légbeszívó - nyílásokat egészen fölnyitjuk, akkor a láng még kisebb lesz; a czentrális kúp is annál kisebb lesz és élénk mozgásban lévő fehéres lángzónával van környezve, mely utóbbi a 7. ábrában 17-el van jelölve. Az ekként előállított lángok specziális tulajdonságait már most külömbözőképpen vizsgálhatjuk meg. A 8. és 9. ábrákban a 9 kiáramlási csőre a 18 kamra van fölillesztve, mely a gáznak kiáramoltatására a 19 nyílással bír. Ha a keverék az 5. és 6. ábrákra vonatkozólag említett jellegű, vagyis ha a gázhoz csak csekély mennyiségű levegőt keverünk, akkor a keverék a 19 nyílásnál a 8. ábrában föltüntetett módon fog elégni, a mi magyarázatát abban leli. hogy a levegőben nem eléggé gazdak keverék, elégéséhez, a környező küllégnek támogatásai igényli. Mihelyt azomban a keverék a 7. ábrára vonatkozólag említett jellegű és ezen keveréket gyújtjuk meg; a 19 nyílásnál, akkor az elégés a kamra belsejében történik, és a keverék a 9 csőtoldat nyílásánál ég (9. ábra), a mikor is még a 19 nyílásnál kisebb láng létesülhet. Ez azt bizonyítja, hogy teljesen nyitott légbeszívó nyílásoknál a tovaragadott légmenynyiség elegendő, hogy a gázzal magától elégő keveréket képezzen, melynek tehát nincs szüksége a külső levegő támogatására. Ily keveréket alkalmazunk a jelen találmány tárgyát képező lángzónái, hogy a kívánt eredményeket elérhessük. A 19 nyílásnál égő kis láng azon csekély gázmennyiségtől származik, mely a kamra belsejében nem égett el, a miből viszont kitűnik, hogy a keverék még sem tökéletesen képes magától elégni. Ezen csekély lángot azomban a minimumra redukálhatjuk, ha a keverékhez valamivel több levegőt adagolunk, miáltal a tökéletesen magában elégő keveréknek elméleti föltételeihez lehetőleg közel juthatunk. Az 5., G. és 7. ábrákban föltüntetett lángok egyes részeiben uralkodó hőmérsékletek megvizsgálására azokba a sodronyalakú 20 izzó testet tartjuk be. Az 5. ábrában föltüntetett esetre nézve ekkor azt találjuk, hogy az izzó test legnagyobb világító képességét akkor éri el, ha azt a láng külső részébe tartjuk, a mi azt bizonyítja, hogy a legélénkebb elégés a keveréknek a külléggel történő érintkezésénél következik be, és hogy az utóbbi az elégésnek legfontosabb eleme. A 6. ábrában föltüntetett lángnál az izzó test a láng összes részeiben csaknem azonos fényerővel bír, a mi azt bizonyítja, hogy a környező levegő hatása alatt végbemenő elégés csaknem azonos azzal, mely magának