8637. lajstromszámú szabadalom • Nagykaliberű, önműködő löveg
._ 4 — síne fölső szélén a kiszögellő p, ill. p1 csapókart hordja, mely karok hossza a két alsó lövegtalp kölcsönös távolságának felel meg. Ezen csapókarok a töltőszerkezethez vezető »2 rudazattal szilárd összeköttetésben állanak és czéljuk ezenkívül az, hogy a fölső lövegtalpak visszafutásakor a t bütyköket és ezekkel a löveg rögzítését eszközlő s p zárókilincseket működtessék. A lövegtalpfalak hátrafelé farkalakuan vannak meghosszabbítva. Ezen farkrészeken alkalmas állványon az E töltőszeleneze fekszik (8. ábra), mely körülbelül a töltényhüvely hosszával és a töltényfenék átmérőjével azonos belső mérettel bíró, szekrényalakú részből áll. Ezen szelencze hátsó fölső, illet, alsó szélén (8., ill. 9. ábra) a z bádognyelvet erősítjük meg, melynek segélyével az üres töltényhüvelyt fölfelé, illetőleg lefelé eltávolítjuk. A farkrészen a négyszögletes keresztmetszetű IP harántretesz köti össze a két lövegtalpfalat. Ezen harántretesz akként van elrendezve, hogy mellső éles szélével az s p zárókilincsekhez fekszik, ha ez utóbbiak megemelt, ill. záróállásban vannak. Ezen harántretesz (lásd az 5., 25. és 27. ábrákat) hézagolással bír, melybe a lőszerdob csapágya a löveg visszaszökésénél beléfekszik; ezen hézagolás mindkét oldalán két kis kúpos r o görgő van elrendezve, melyek a fölső lövegtalp visszafutásának befejező mozgásakor a lőszerdob agyához nyomódnak. A töltényeknek töltésére és a lövegen való tározására két foganatosítási példa van bemutatva, melyek közül a másodikat később fogjuk leírni. A most elsőnek leírandó elrendezésnél mindkét alsó lövegtalpnak hátsó, alsó talplemezén; a mindegyik fölső lövegtalp középvonalán átfektetett függélyes síknak meghosszabbításában csapágyak vannak elrendezve az M lőszerdob számára. A lőszerdobok. (2., 5. és 13—15. ábrák.) Az M dobok, melyeknek hossza a töltények hosszának felel meg, kerületükön a : töltények befogadására szolgáló m hüvelyeket hordják. Ezen hüvelyek hosszirányú hasítékkal bírnak, melyen az u töltőkar töltési mozgásakor fölülről keresztülnyúlhat. A dobtengelyek magassági elrendezése olyan, hogy a legfölső m hüvelynek és a benne fekvő ro1 tölténynek középvonala valamivel mélyebben fekszik a töltőállásban lévő löveg furatának középvonalánál (8. ábra). Ennek az a czélja, hogy a tölténynek a dobból a töltőhüvelybe és tovább a lövegcsőbe való átvezettetésekor a lövedék és a töltényfenék sugarai közötti különbözetet kiegyenlítsük. A töltényeknek a hüvelyekben való helyes fekvését háromrészű feszítő és központosító gyűrűk biztosítják (7. ábra), melyek a tölténynek a hüvelyből való kijutásakor szabadon lepattannak. A lőszerdobok a hátsó csapágyban egy szakáltalan kulcs segélyével forgás ellenében biztosított tengelyükön, eltolhatók. A dobok a visszafutás befejező mozgásakor a fölső lövegtalp farkrészében elrendezett r° kúpos görgők közvetítésével kis lökést szenvednek. A dobok mögött, a hátsó csapágy és a dob között fekszik az n rúgó, mely a dobot eredeti állásába mozgatja előre, miután a lövegtalp teljesen befejezett visszafutása után újra előrenyomult a töltőállásba, A dobnak tengelyén hornyoknak bizonyos rendszere van alkalmazva (17. ábra), mely az önműködő vágánykitérők mintájára van szerkesztve. és mely az egyik horonytól a másikhoz való átmenetnél eszközlendő biztos vezetés kedvéért az apró f zárórúgókkal van ellátva (17. ábra.) A hornyoknak száma a dobkerületen lévő hüvelyek számának felel meg. A dob agyában csapok vannak elrendezve, melyek az említett hornyokban csúsznak; ezen horonyrendszer akként van szerkesztve, hogy a dobnak visszamozgásakor a csapok az egyenesben futó hornyokba nyúlnak, míg annak előremozgásakor a rézsútos hornyokba mennek át és ezáltal a dobot egy osztással tovafordítják. Hogy a dobot megtöltésekor gyorsan lehessen forgatni, az előbb említett szakálltalan kulcsot ki lehet húzni. A dobnak mindkét oldalán az alsó lövegtalpnak talplemezén a töltőszerkezetnek támasztékai vannak elrendezve.
