8565. lajstromszámú szabadalom • Szitálógép
nyegében a h1 kerékagy segélyével a külső keret végein az m tengelyre erősített h fejrészekből és az ezeknek hosszkötéseikből áll (4. ábra). A forgó keret kiilső kerületének hosszában az a vetőszárnyak vannak elrendezve, melyek a belső keret forgásánál a szitálandó anyagot ismert módon vetik a czentrifugális erő behatása következtében a selyemszövetnek belső fölületére. Ezen szárnyak szilárdan vannak a forgókerethez erősítve és vagy folytonos föliiletként vannak alkotva vagy bizonyos közökben hasítékokkal vannak ellátva, amint ez a 4. ábrában látható. A b merítőszárnyak mozgótengelyeikkel az a vetőszárnyak közelében, a forgókeret kerületén l ágykarokban vannak ágyazva, a mint ezt legjobban az 5. ábrából láthatjuk. Ezen b merítőszárnyak a forgókeret végein mozgathatóan vannak a g rúdak végeivel összekötve, mely rúdak belső végeikkel forgathatóan ülnek az f gyűrűn, mely ismét a maga részéről lazán körülfogja az m tengelyt és erre az 5. ábrában föltüntetett állásban ráfekszik. Ily módon az egész berendezés m tengelyre vonatkoztatva exczentrikus, a hol is az alsó merítőszárny az 5. ábrában föltüntetett módon oly ferde állást foglal el, hogy külső éle lehetőleg közel jusson a helytálló keretnek belső fölületéhez, míg a legfölső szárny majdnem vízszintesen fekszik és a másik két szárny jobbról és balról középső állást foglalnak el. Világos, hogy, ha az m tengely a keretet forgatja, a szárnyak összeköttetéseikkel együtt, valamint az f gyűrű is, forogni fognak, minthogy pedig a gyűrú úgy a saját, mint a vele összekötött részeknek súlya következtében exczentrikus állását megtartja, mindegyik A merítőszárny egymásután veszi föl az 5. ábrában föltüntetett különböző állásokat, miáltal a selyemszövet felületéhez való helyzetüket is sorban változtatják, úgy hogy mindegyik szárny legmélyebb állásában lévén, a legtökéletesebben veszi föl a szitálandó anyagot (mely az 5. ábrában látható nyíl irányában vezettetik a gépbe) míg fölemelkedve és közelebb jutva legfölső állásukhoz, mindinkább könnyebben bocsátják el a szükséges magasságra megemelt anyagot. A merítőszárnyak belső fölületén lecsúszó szitálandó anyagot, melyet a merítőszárnyak megfogtak és megemeltek, az a vetőszárnyak a külső keretre feszített selyemszövet belső fölületére vetik. Forgás közben a b merítőszárnyak egyúttal a köztük és az a vetőszárnyak között lévő levegőt eltávolítják, úgy hogy ezen térben légritkúlás áll elő, melynek következtében a létrejött léghúzam a szitálandó anyagot a b merítőszárnyakhoz viszi. Ez utóbbiak egyszersmind sugárirányban kifelé irányzott léghúzamot is idéznek elő, úgy hogy a szitálandó anyag hatásosan és egyenletesen oszlik szét a selyemszövetnek egész fölületére. A merítőszárnyak ezen hátást leírt ideoda lengő mozgásukkal jelentékenyen fokozzák. A találmánynak az a része, mely e selyemszövetnek nyílásait tisztán tartja, lényegében bizonyos számú, a szitáló fölülethez párhuzamos karokból áll, melyek a szitálófölület külsején és annak kerületén vannak elrendezve és melyekre rúgók segélyével vagy más alkalmas módon több kefét erősítünk meg, melyek ekképen ruganyos nyomással fekszenek a selyemszövetre. Az egész keferendszert forgattyú és forgattyúrúd segélyével, mely utóbbi egy a kefék fölfüggesztésére szolgáló rúdra hat, ide-oda mozgatjuk. Ezen a d rúdra erősített c karok keresztben állanak a rúdhoz és a helytálló keretre feszített selyemszövet kerületének nagy részét körülfogják. Az említett karokra megfelelő távolságban az i í1 keresztkarokat erősítjük meg, melyek mindkét végükhöz közel egy-egy kefét hordanak (2. ábra). Ez utóbbiak befelé vannak hajlítva, úgy hogy a selyemszövet fölületének alakjához hozzásimulnak. Az e forgattyúrúd egyik végén a d rúdhoz, másik végén az e1 forgattyúkarhoz van csuklósan megerősítve, az e1 forgattyúkar 90° alatt van az f tengelyre erősítve, mely a gép külső szekrényének fölső részében van ágyazva és az es csavarkereket hordja; ez utóbbi az ei tengelyre erősített e° csavar
