8556. lajstromszámú szabadalom • Lokomotív kőakkumulátorral

- 2 -nagyobbítani lehet. A fölösleges hőt tehát külön tartályokban, a melyeket hőakkumulátoroknak nevezünk, gyűjtjük össze. Mint az a csatolt rajzlapon látható, a lokomotivkazán fölött egy külön A tartály van elhelyezve, mely a kazánnal három, csappal elzárt csővezetékkel áll kapcsolatban. Ezek közül b csővezeték — mely h' csappal van elzárva — az A tartály alsó részétől a lokomotivkazán vízterébe vezet. A C csappal ellátott c cső a tartály fölső részét a gőzdómmal kapcsolja, végül a tartály hátsó részének oldalától az a cső a csapja az egyik injektorhoz vezet. A térviszonyoknak megfelelően egy tartály helyett több is alkalmazható, és ha a lokomotív ennek következtében túlságosan terhelve volna, a tartályt a szerkocsin is el lehet helyezni és a lokomotivval megfelelően görbített cső segélyével lehet kapcsolni. A berendezés kezelése és működése a következő: Ha az állomáson való tartózkodás vagy a pálya jelzett szakaszain való haladás közben gőzt lehet megtakarítani, az a' csapot kinyitjuk, hogy az injektor a levegőt a tartályból kifúvhassa. Ezután a b csapot is nyitjuk, hogy a víz a tartályba befolyhasson, és ha az injektorból már gőz áramlik ki, tehát a tartályban levegő már nincs, az a' csapot ismét elzárjuk. Ha a lokomotivkazánból beáramló gőz az A tartályt egy bizonyos vonalig, melyet a d vízszínmutatócsövön le lehet olvasni, megtöltötte, a c' csapot kinyitjuk, hogy a gőzdómból a tartályba áramoljon. Ez a csap azonban addig marad nyitva, míg a tartályt, a lokomotivnak a fűtőházba vitelénél ki nem ürítjük. Ha a vonat hosszú és erős emelkedéseken halad, mikor a víz a kazánban a legalacsonyabb vízállás alá sülyed, a b' csapot nyitjuk mindaddig, míg a tartályból kifolyó meleg víz a vízszínt a kellő magasságra nem emelte, ha pedig az emelkedést elhagytuk, a b' csap elzárásával a kazánban a vízszínt az injektorok segélyével tartjuk a kellő magasságon. A tartályt meleg vízzel újból úgy töltjük meg, mint azt elsőízben leírtuk, tudnniillik a c csapot zárjuk, az a' csapot nyitjuk, és amint az injektorból gőz áramlik ki, az a csapot ismét zárjuk és a b' csapot nyitjuk. Ha a vízszín az A tartályban a kellő magasságot elérte, a b' és «' csapot zárjuk és a c' csapot nyitjuk. Az a' csapból kiáramló gőzt a gőzkazánnak az injektor segélyével való táplálására használjuk, és ha a táplálás fölösleges, a gőzt a táplálóvíz előmelegítése czéljából a szerkocsiba vezetjük. Ha a lokomotivot a fűtőházba visszük, a tartályból a vizet lefolyatjuk. A mondottakból világos, hogy a leírt berendezés a lokomotív nagyobb igénybevételénél nemcsak meleg vizet szolgáltat, melynek a normális gőznyomásnak megfelelő hőfokra való fölhevítése nagyobb költségeket alig okoz, hanem a gőzpazarlást akkor is meggátolja, ha a kazán táplálására a szerkocsiban levő víz szolgál. A hengerek tehát akkor, ha a lokomotív nagy és hosszú emelkedésen halad, teljes töltéssel dolgozhatnak, tehát a munkabírásuk is nő. Az A tartály űrtartalma a kazánnak a legnagyobb és legkisebb vízszíne közé eső űrtartalmával egyezik meg, tehát a használatra kész meleg víz megkétszereződik. Ha végül meggondoljuk, hogy a fűtőföliilet kihasználásának föltétele minden lokomotivkazánnal azonos, és hogy maximális munkabírású kazán az ismert lokomotiv-tipusoknál csak nehezen szerkeszthető, ezen berendezés az újabb lokomotivoknál is előnyösen alkalmazható. SZABADALMI IGÉNY. Berendezés főleg régibb szerkezetű lokomotivok munkabírásának a szerkezet változtatása nélkül való nagyobbítására, jellemezve egy vagy több A tartály által, melynek alsó része a b cső segélyével van a lokomotív vízterével kapcsolva. fölső része pedig a c cső segélyével a gőzdómmal áll összeköttetésben, úgy hogy a csövekbe iktatott b' c' a záró-