8553. lajstromszámú szabadalom • Váltózár
— 2 katszekrényén áthatoló, forgatható B záró esapszögből áll, mely külső végén a G fo_ gantyúval és a sínek közé nyúló belső végén a D bütyökkel van ellátva. Ezen csapszög a tősín alatt elhelyezett L ágyazásban vezetődik, mely az S lakatszekrénnyel szilárdan van összekötve, és a kampós H csavar segélyével a síntalphoz erősíthető (3. és 6. ábrák). A B csapszög megfelelő pontján bevágással bír, melybe a kulcs segélyével beállítható B lakatretesz behatolhat, mihelyt a csapszög annyira van betolva és elfordítva, míg a D bütyök a fősínhez simuló váltónyelv elé jutott. A váltózár működtetése czéljából a vezető sínt nyelvével a fősínhez toljuk és ezután a B zárócsapszög forgatása által a D bütyköt a 3. ábrában föltüntetett állásba hozzuk. Már most az R reteszt a kulcs forgatása által a záró csapszög bevágásába becsappanthatjuk, miáltal a csapszög bütykével együtt záró állásában rögzíttetik és ennek következtében a vezető sínt helyzetében erősen fogva tartja. A kulcsot csak ezen esetben lehet kihúzni és az illetékes ellenőrzési helyen (közlekedési hivatalnál) átadni. Ha ellenben a zár nyitva van, úgy hogy a váltó visszaállítható, akkor a kulcsot nem lehet a kulcslyukból eltávolítani, mert a B csapszöget a váltó visszaállítása czéljából el kell fordítanunk, miáltal a csapszög a retesz elé kerül és a kulcslyukat befödi. A D bütyköt csak a váltózár fölszerelése alkalmával hozzuk a kellő állásba, a mikor is az F rögzítő csavart a B csapszögbe becsavaroljuk. Ha a váltót vissza akarjuk állítani, a lakatot csak föl kell zárnunk. A csapszög bevágásából ezáltal visszahúzott retesz már most megengedi a csapszögnek 180°-kal való elfordíttatását, úgy hogy a fölszabadult vezetősín a lefelé forgatott bütyök fölött tovacsúszhat. Ekkor tehát a zár nincsen bezárva, de a kulcs a lakatban erősen fogva tartatik. Az S lakatot szükség esetén nem vízszintes, hanem függélyes helyzetben is szerelhetjük az L alátétre, a mint azt a 2. ábra szakadozott vonala föltünteti. Ha két váltót egymástól, vagy egy váltót valamely vágánysorompótól, vagy egy jelzővagy váltóbeállító szerkezettől függővé akarunk tenni, akkor az imént leirt váltózárt ellenőrző lakattal is kombinálhatjuk. Ezen az 5. és 6. ábrákban bemutatott S1 lakat az imént leirt S lakathoz hasonlóan a váltózárnak L csapágyára van szerelve és az R1 retesszel, valamint két Z Z1 rekesztővel bír, melyek mindegyike csak két egymástól függő kulcs egyikével kapcsolható ki. A retesszel együtt beállítódó x zárlemez az éppen forgatott kulcsnak kihúzatását megakadályozza, míg a másik kulcsot szabadon bocsátja. Ha a váltózárt (az 5. ábrában baloldalt alkalmazandó) kulcs segélyével zárjuk, akkor a másik (jobbra eső) kulcs kihúzható. Ezen utóbbi kulcs azonban egy másik váltózár ellenőrző lakatjának baloldali kulcslyukába éppen beleillik ; ha azzal ezen váltózárt is lezárjuk, akkor ez utóbbinak (jobbra eső) ellenőrző kulcsa lehúzható és a közlekedési hivatalban leadható. A váltózár kulcsa azonban az ellenőrző lakatban marad, és csak akkor távolítható el abból, ha a lakatot az ellenőrző kulccsal ismét fölnyitjuk. Ily módon a váltókat ismét szabaddá tehetjük és a váltózárnak kulcsát lehúzhatjuk míg az ellenőrző kulcs a maga kulcslyukában a záró lemez által fogva tartatik. Ugyanily berendezés létesíthető, ha a váltó zárását valamely jelzőkészülék, vagy váltót beállító emeltyűnek előzetes állásától akarjuk függővé tenni, vagy ha azt valamely vágánysorompó zárásával akarjuk összefüggésbe hozni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltózár, melynek segélyével a váltónyelv állandóan biztosan fogva tartatik és a tősínnek meggyöngítése elkerültetik, jellemezve egy a tősín alatt elrendezett B záró csapszög által, mely egy kampós // csavar segélyével a sín nyakához erősített és egy S lakatot hordó L ágyazásban forgatható és mely egy D bütyök segélyével a fősínhez fekvő váltóuyelvet
