8520. lajstromszámú szabadalom • Villamos mezei vasút földfölötti áramvezetékkel
- 2 — talpvasra merőleges síkba esik, míg ezen kengyeleknek ferdén álló C alsó részei a kellő stabilitást biztosítják. A kengyelek fölső részeit kapcsok vagy hasonló közegek tartják össze. A tartóknak ezen alakját igen czélszerűen alkalmazhatjuk hosszú vágányszakaszoknál is ; ha ugyanis az említett egyesítő kapcsokat levehetően vagy más megfelelő módon szereljük, akkor a tartófeleket alsó csuklóik körül kétoldalt lefektethetjük, miáltal könnyen szállítható vágányszakaszt nyerünk. Ezen alaknak egyik további módosítása, mely hosszú vágányszakaszok alkalmazását megengedné, abban állhatna, hogy a ferde C kengyelrészeket közel találkozási pontjukhoz, de azon fölül levágjuk és összeérő végeikre ráillő csőalakú kapocsvasat helyezünk, a melyet adott esetben ék segélyével vagy hasonló módon megerősíthetünk. Az ily tartóval ellátott vágányszakasz szállítás közben nem foglal el több helyet, mint a közönségésen használt vágányszakaszok. A 9. és 10. ábrák az 5. és 6. ábrák szerint, de 7 vasakból előállított szakaszt tüntetnek föl, a hol is a b1 és C1 részek szögecselés útján vannak egymással összekötve. A 9n és a 10" ábra egy további, szintén szállítás közben való összehajtásra alkalmas foganatosítást mutat be, melynél a b2 kapocsvas az egyik C2 támasszal egy darabból van alkotva, a melynek csuklójához a C3 támaszt fölbonthatóan erősítjük oda, A 11. ábra a találmány tárgyát képező vezetéktartókkal ellátott mezei vasútat tüntet föl. A 12—15. ábrákban bemutatott tartó a i) kengyelből áll, melyet a hosszú középső talpvason rendezünk el és mely alsó végeivel csaplyukakba nyúl vagy más czélszerű módon van a talpvashoz erősítve; ezen kengyelt a két F talpvasból kiinduló és a g csuklyóban a kengyelhez erősített F támvasakkal merevítjük. Ezen tartóknak szállítását is a tartóknak és támaszoknak összehajthatósága igen megkönnyíti. A 16—18. ábrákban a tartóknak még két más foganatosítási alakja van részleteiben és alkalmazásában bemutatva. Ezen tartóknál különösen a vágány irányában való mozgással szemben érvényesülő merevséget czélszerűen azáltal érjük el, hogy a tartó két különböző talpvasról indul ki, úgy hogy a kapocsvas vagy a fölső keresztheveder ferde állást foglal el, tehát az egyik talpvastól átlósan a másikhoz vezet. A 16—18. ábrákban ugyancsak példaképpen bemutatott foganatosítási alaknál a két szomszédos talpvas ellenkező irányban meg van hosszabbítva, és ezen meghosszabbításokhoz van a B tartó kapcsolva. A kapcsolás, a mint azt a 19. ábrában föltüntetett részletrajz mutatja, pl. a C hüvely és c ék segélyével történhetik. A példaképpen két részből alkotott tartó tetőpontja a vágányközép fölött függélyes irányban van, a mely ponton az áramvezetéket elszigetelő berendezést erősítjük meg. A tartókkal ellátott talpvasaknak a fönt bemutatott különféle foganatosításoknál történt meghosszabbítása a 20—22. ábrákban föltüntetett módosításnál el van kerülve. Ennél a tartót ugyanis három részből alkotjuk, t. i. a két B1 támaszból és a D kapocsvasból. A B1 támaszok függélyes rudakból állanak, melyek alúl derékszög alatt úgy vannak meghajlítva, hogy azoknak vízszintesen behajlított vége, mely a síntalp befogadására alkalmas hézagolással bír, a sínen alúl a vágány belsejébe nyúl. A támaszokat ezen vízszintes végükkel a talpvasul szolgáló idomvas hornyába betoljuk, a míg az E hézagolás a síntalpat körül nem fogja; a szorító lemezek csavarszögeinek meghúzása által a támaszokat a talpvassal és sínnel erősen összekötjük, úgy hogy az ezután forgó mozgást többé nem végezhet. Lapos fölületű talpvasaknak alkalmazásánál a támaszok vízszintes végeit czélszerűen másként alakítjuk, hogy ezeket is a talpvassal megbízhatóan összeköthessük. A helyett, hogy a vezetéktartókat a talpvasakra erősítenők. azokat, mint már említettük, magukra a sínekre is erősíthetjük. A 23—26. ábrák a megerősítés ezen módját
