8499. lajstromszámú szabadalom • Javítások hordók, kádak mosására, szurkolására vagy zománczozására szolgáló készülékeken

- 3 — cső j csavarkerekeivel kapcsolódnak (lásd az 1., 4. és 5. ábrát, hol a sugárcsövek fölemelt helyzetben vannak). A c sugárcsövek lesiilyesztése alkalmával j csavarkerekek kikapcsolódnak Q végtelen csavarokból, miáltal a sugárcsövek nyugalomba jönnek; ugyanekkor a K csövek és a szivattyú közti közlekedés megszűnik,• és d nyílások által A medenczével fognak közlekedni. Ha a sugárcsöveket fölemeljük, j csavarkerekek Q végtelen csavarokkal kapcsolódnak, a K csövek forgattatnak, és a szivattyúval ismét közlekedésbe lépnek; ugyanekkor a K csövek A medenczével megszűnnek közlekedni. A hordók rendesen három nyílással bírnak. Az eddigi szurkolásnál ezek közül kettőt be kellett dugnunk, mielőtt még a sugárcsövet a hordóba illesztettük volna. Ezen dugaszolás sok időt, és a hordólyukaknak megfelelő dugót igényelt Jelen esetben a dugaszolást elkerüljük az által, hogy a hordókat rögzített állapotban kezeljük, és a fölösleges szurkot, vagy zománcztolyadékot a hordó szádján, vagy a dugatlanul hagyott oldalnyílások valamelyikén a medenczébe visszabocsátjuk. Azon czélból, hogy a hordókat a sugárcsöveknek megfelelő helyzetben tarthassuk, R keretet alkalmazunk, mely a hordók alátámasztására szolgál. R keret fölső széle a hordó alakjának megfelelően van lemetszve, úgy hogy a hordó oldalt nem mozdúlhat el (lásd az 1., 4. és 5. ábrákat). Ezen R keretek oly hosszúak, hogy a hordót egjik végén, és a másik vége és szádja közötti helyén támasztja alá (I. és 5. ábra). Ezen elrendezés által a kezelő munkás a hordót R keret szélein rázhatja, annak belső végét fölbillentheti, a nélkül, hogy a hordó a keretről legurulna, miáltal a hordó kezelését lényegesen megkönnyítettük. Azon czélból, hogy a készüléket kisebb-nagyobb hordók szurkolására használhassuk, R keret eltávolítható, és más megfelelő kerettel kicserélhető. Az ilyen keretek alapja mind egyforma nagy, oldalai azonban a hordó nagysága szerint változók. Midőn a hordót szurkolás végett a keretre helyezzük, két nyílása a keret fölé esik, úgy hogy a benne lévő régi szurok megolvad, s a fölösleges friss szurokkal együtt A tnedenczébe visszafoly. Gyakran a régi hordókban tisztátlanságok vannak (mint dugómaradványok vagy más szilárd alkatrészek), hogy ezek A medenczébe ne juthassanak, R keretekbe ferdén S rostélyokat helyezünk el, melyek a folyós szurkot átbocsátják, a tisztátalanságokat azonban visszatartják (4. ábra). A hordókból eltávolított anyag gyakran korhadt, és rossz szagú gázokat terjeszt, kívánatos, hogy ezen gázok a munkatermet ne töltsék be. E czélból G födőt úgy készítjük, hogy minden két R keret között. S rostély alatt S1

kamara legyen, melynek feneke n bebocsátó-nyílás felé hajlik (5. ábra), melyen át a szurok A medenczébe visszafolyhat. S> kamarák S2

keresztcsatornák által, S3 főcsatornával lesznek összekötve. A főcsatornát megfordított U alakú Si

cső Tl

kamarával köti össze, mely T2

cső által 1) rostély fölötti tűztérrel közlekedik (1. ábra). Az S4

és T2

csövekben ventilátor vagy gőz segélyével léghuzamot támasztunk, miáltal a keletkezett gázok levegővel keverve a tűzkamarába kerülnek és elégnek, magukkal ragadván azon gőzöket és gázokat is, melyek A medenczéből S1

csatornába jutottak. A léghuzam előállítására V gőzcsövet alkalmazunk (1. ábra), melynek egyik végét a gőzkazánnal kötjük össze, másik végét pedig sugárcsővel ellátva T2

csőbe helyezzük, miáltal lefelé irányuló légáramlat keletkezik. A hordók belső fölületének burkolására alkalmazott szurok vagy más anyag rendszerint gyúlékony, s így a medenczében vagy a medencze körül könnyen lángra gyúl. Hogy ilyen esetekben a lángot könnyen kiolthassuk, V csövet W és II'1 csőágakkal látjuk el, melyek egyike A medenczével, másika pedig szénsavgázzal vagy más oltószerrel töltött edénnyel áll kapcsolatban (1. ábra). V W1

W csöveket megfelelő helyen szelepekkel szereljük föl, hogy a szénsavgáz beöinlését szabályozhassuk, elzárhassuk vagy szükség esetén megnyit-