8498. lajstromszámú szabadalom • Többtöltényű puska hengerzávárzattal
A leírt folyamatok mindegyik tölténynél ismétlődnek. Ha az utolsó töltényt is betoltuk a csőbe, úgy a hajtókilincs állóhelyzetben megakad. A friss töltényeket épúgy lehet valamely ismert szerkezetű tölténycsúsztató-keret segélyével, mint egyenkint is bevezetni. Az 1—4. ábrák keresztmetszetek a töltény vályún és a magazinon át. Az 5. ábra a töltény vályúnak és a magazinnak hosszmetszete. A 6. ábra ezeknek oldalnézete. A 7—9. ábrák a magazintoknak szerkezetét és megerősítési módját szemléltetik. A az A1 hajtókilincsnek a B dobmagazin Bl és W- mellső és hátsó falában ágyazott tengelye és 11 ezen tengellyel összekötött spirális rúgó (5. ábra). Kiürített magazinnál ez utóbbi a hajtókilincset az V akasztóhoz zorítja (4. ábra), úgy hogy az a töltényvályút és a magazint összekötő D nyílás alatt fölfelé áll, még pedig a nyílás függélyes középsíkjától balra. A P csúsztatókeretben foglalt töltényeknek betöltése által, a mikor is ezek a C CL vezetékeken végigcsúsznak (1 5. ábrák), a hajtókilincs az 11 rúgó megfeszítése közben az 1. ábrában föltüntetett helyzetbe, jobbra forgattatik. A D nyílásnak jobboldali fala a lefelé terjedő, homorú E E1 Ej"- kivágással van ellátva, melybe a legfölső töltény teljesen visszahúzott V záródugattyúnál akképpen hatol be, hogy az az említett kivájás falának fölső részéhez fekszik Ezen helyzetnél. a mint az 1. ábrában nyíllal jelezve van, egy. az első és második töltény középvonalán átfektetett sík a vájat fölső részét az ívközép fölött metszi. Mivel ezen sík a legfölsőbb töltényre gyakorolt nyomás irányának felel meg, úgy világos, hogy ezen nyomás a legfölsőbb töltényt a vájatba szorítja, de akként, hogy azt a záródugattyú pályájába való esetleges további fölcsúszás ellenében biztosítja. Ezen helyzetben, a mint ez az 1. és 2. ábrák összehasonlításából kitűnik, a legfölső töltény a V záródugatytyúnak útjába esik, úgy hogy ez a zárómozgásnál a tölténybe ütközni kénytelen. Ha a záródugattyú ily módon a legfölső töltényt a ferde T sík segélyével (5. ábra) a csőbe tolta, úgy az N rúgó az A1 hajtókilincs segélyével a benmaradt töltényeket a C C1 vezetékeken fölfelé tolja, míg a második, most már a legfölsőbb töltény a D nyílásba nyúló záródugattyúhoz nem ér (2. ábra), mi által az egyelőre még az E E1 1<> hézagolásnak fölső ívrészén kívül tartatik. A két fölső töltény középvonalán át fektetett sík, a mint ez a 2. ábrán nyíllal van jelezve, most a vájatot metszené, úgy hogy, ha most a záródugattyút töltő állásába húzzuk vissza, a második tölténynek nyomása az első töltényt a fölső ívrészbe hajtja. Ezen töltény már most az I. ábrában föltüntetett helyzetet foglalja el. azaz további fölcsúszás ellenében biztosítva, a záródugattyúnak útjába van emelve. Az A1 hajtókilincs oly görbe szerint van alakítva, hogy az. midőn az utolsó töltény föltil fekszik (3. ábra), erre ugyanazon irányban hat, amint ezt. vonatkozással az 1. ábrára, a második töltényre nézve leírtuk. Ha az utolsó töltény is a csőbe van tolva, úgy az 11 rúgó az A1 hajtókilincset az E ütközőig forgatja, mely azt a befogadó állásban megakasztja (4. ábra). A magazintoknak mellső és hátsó B1 és B2 fala szilárdan van a závárzattokkal öszszekötve, míg az U-alakú keresztmetszettel bíró köpeny (9. ábra) levehetően van azon megerősítve olyképpen, hogy mindegyik oldalon, például három Bs B4 B" csappal (6 9. ábrák) a tok oldalfalainak G* G2 6?8 bajonetthasítékaiba tolódik. Az összeköttetés biztosítására a B2 falban a kis H retesz van elrendezve (5. ábra), mely az r csavarrúgó hatása alatt a köpeny fenekén lévő B'' lyukba tolódik. A czélzó-berendezés áll a K czélgömbből, mely a fölső N puskakarikán van elrendezve (18. ábra) és az egyszerű I irányzékcsapóból (12. ábra), melynek ll forgási csapja a tok fölső részében van ágyazva (10. ábra). A baloldalon az irányzékcsapó ferde karban folytatódik, melynek alsó vége az l2 fogazott szektorrá van alakítva (11. és 15. ábrák), mely egy kis K2 fogaskerékbe nyúl. Ennek a tok falában ágyazott
