8479. lajstromszámú szabadalom • Készülék acetylengáz fejlesztésére
géljével leszoríttatik (1. ábra), vagy inely, a mint ez a 2. ábrában látható, az / edény vizébe bemerülő, és.így hidraulikus zárást létesítő kamrával bír. A födő alsó oldalához a gyűrűs ma abroncs van erősítve, mely az l edényben tartalmazott vízbe részben bemerül, és a fejlesztett gázt a czentrális k kamrából az I edényben tartalmazott vízen keresztül az e1 csőből áramlani kényszeríti, úgy hogy a gáz, még mielőtt az a k falat körüljáró e1 csövön keresztül eltávoznék, megmosatik (1. ábra); lehet azonban az említett e1 csövet, amint ezt a 2. ábra mutatja, akként is elrendezni, hogy az közvetlenül az m födőn áthatolva a hidraulikus /' zárószerkezetbe torkol, melyből az e cső vezet a gazométerbe. Ezen zárószerkezet a gázfejlesztők kicserélése alkalmával lehetővé teszi a gazométer önműködő elzárását. A carbidot fölbontó víz vagy az m födélben megerősített hattyúnyak-alakú n csövön, vagy pedig, a mint ezt a (2. ábra) mutatja, az l vízkamrán áthatoló, és a k kamra legfölső részébe torkoló n csövön keresztül folyik a gázfejlesztőbe (1. ábra). 3. Egy vízelosztó-szerkezet, mely a c1 pántvas-kengyel segélyével van a c haranghoz erősítve, és ennélfogva ez utóbbival föl- és alámozog. Ezen elosztó szakaszos üzemű készülékeknél lopóból vagy oly higanycsészéből áll, melybe a vizet valamely magasabban fekvő és helytállóan elrendezett o rezervoárból bevezető p cső merül; a folytonos üzemű és két vagy több G Gx G2 gázfejlesztővel fölszerelt készülékeknél az említett vízelosztó két vagy több b° b lopóból vagy b higanycsészéből áll. Mindegyik lopó egyenlő hosszúszárakkal bíró fordított V alakú csőből van képezve, melynek két vége fölfelé van hajlítva, úgy hogy a lopó ki nem ürülhet. Az egyik szárnak l1 végével egyenlő szint magasságban a másik száron a b2 csap van elrendezve. Mindegyik b higanycsésze, a csapot helyettesítő b2 kifolyási csővel (4. ábra), és egy, a higanyba merülő, az o2 tömlő által az o víztartállyal összekötött p csővel van ellátva (2. ábra). Az o víztartályt a p cső fölött oly magasságban rendezzük el, hogy a c harangnak bizonyos állásánál a kifolyást előidéző vízoszlop a p csőben álló higanyoszlop súlyát legyőzhesse. A lopónak b1 vége (1. ábra) az a1 kamrába nyúl, mely az a tartállyal közlekedik, úgy hogy annak tartalma a bs csapon át a hattyúnyak-alakú n csőnek n1 tölcsérébe folyik, mihelyt az a tartályban a víz szintje a lopónak b1 végénél magasabb. Ugyanez történik a 2. ábrában föltüntetett berendezésnél, mihelyt a c harang a b csészét oly mélyen fekvő állásba vitte, hogy az o p vízoszlop nyomása nagyobb a p csőben tartalmazott higanyoszlop súlyánál. A 3. ábrában bemutatott két G Gx gázfejlesztővel bíró készüléknél a c harang két b° b lopót hord, melyek a d paralellogramm (vagy balancier) függélyes tagjaihoz vannak erősítve, mely paralellogramm a harangon megerősített c1 csapágyakban lengő mozgást végezhet. A két lopó különböző magassági állásban van, a mélyebben fekvő b az éppen működésben lévő G gázfejlesztőhöz tartozik. A két lopónak magassági különbözete akként van meghatározva, hogy az egyikből kifolyó vízmennyiség annyi acetylengáz előállítására elégséges, mely a harangot fölemeli, még mielőtt a magasabban álló lopó a vízbe merülne és ezáltal működésbe hozatnék. A b° b lopóknak b1 végei az a tartály oldalán elrendezett C edénynek elkülönített g h kamráiba torkolnak és az a tartályból a g1 /t1 csövek által tápláltatnak, melyek az egész magasságban az a tartállyal közlekedő középső a1 kamrában vannak elrendezve. Ezen g1 lil csövek a másik d1 paralellogrammnak függélyes tagjain vannak megerősítve, mely paralellogramm a c harangtól független és két végállásában a d2 rúgó által rögzíttetik. A g1 h1 tömlők tölcséreinek magassági külömbözete az a-ból bevezetendő és az egy gázfejlesztőben lévő egész carbidmennyiségnek szétbontására szükséges víztömegnek felel meg. A készüléknek üzembe helyezésekor a d1 paralellogrammot akként toljuk el, hogy a g1 tömlő maga vezeti a
