8468. lajstromszámú szabadalom • Földalatti vezetékes villamvasúti rendszer

— 3 — hat és az N motor fordulatszáma akként szabályoztatik, hogy a G tengely forgása folytán a H tengelyre erősített p tárcsának fölváltva majd félköralakú elszigetelt része majd fémrésze jő a és cx

kefékkel érintkezésbe, a mely játék szinkronikusan a q tárcsánál is ismételtetik. Természetes, hogy ezen kormányzó mechanizmus más, hasonló czélú és azonos működésű zárókészűlékkel pótolható. Ha pedig a G tengely ellenkező irányban forog, az N motor is ellenkező irányú áramot kap; minek folytán a kontakthajó is azonnal a motorkocsival azonos új irányban kezd haladni. Mivel pedig a H tengely a G tengelynek csekélyebb fordulatszáma is a T és S kerekek közötti aránylag nagy (mintegy 10—12-szeres, áttétel miatt elég nagy fordulatszámmal bírna, tehát az N dinamó is az N mótor részére ekkor is elegendő áramot szolgáltathatna. Az N helyére eg}'áramú vagy szinkronikus változó áramú motorok alkalmazhatók. Ezenfölülaz N hajtómotor táplálására szolgáló áramot közvetlen a motorkocsi hajtására szolgáló TTr

mótor áramköréből, vagy esetleg a motorkocsiban elhelyezett akkumulátor-telepből lehetne venni, mely két utóbbi esetben azonban áramátkapcsoló-készűlékek alkalmazása válnék szükségessé, melyek a kocsi elő- és hátsó részén alkalmazott áramzáró emeltyűk (kormányemeltyűk) segélyével a menet irányának változtatása szerint volnának működésbe hozandók. Magától értetődik, hogy ekkor az M dinamó szüksége teljesen elesnék. Hogy pedig a motorkocsi megállításakor a sínek teljesen árammentesek legyenek, e czélra a kontakthajón (3. ábra) o elektromágnesszerkezet alkalmazandó, mely a 2 pont körül forgó emeltyűs anker segélyével az x vagy y kontaktusokkal hozatik érintkezésbe. Föltéve most, hogy a motorkocsi W motora az s kikapcsoló segélyével a nagy primér áramkörből kiiktattatik, úgy az 0 elektromágnes sem kap áramot, mivel ez által a W mótor és a hajón lévő h és ht kontaktusok, illetve S és 4 vezetékek közötti áramkör meg lett szakítva. A motorkocsik megindítására és állás körben való megvilágítására szolgáló kis akkumulátor-telep E egyrészt az L izzólámpákkal, másrészt pedig a C és D kontaktusokkal, az 1 és 2 vezetékekkel, illetve a </ és gx

kontaktusokkal, innen pedig az 0 elektromágnes-tekervénnyel a t és u kikapcsolok segélyével akként hozható összeköttetésbe, hogy ugyanabban a pillanatban, a melyben az s és u kikapcsolok kiiktattatnak a t kikapcsoló bekapcsoltatik és megfordítva. Ez által eléretik az, hogy mihelyt a motorkocsi megáll, csak az L lámpák áramköre van t-nél bekapcsolva, míg a sínek teljesen árammentesek maradnak. Ez esetben a 2 emeltyű ankerrel ellátott karja az x kontaktuson fog nyugodni; de mihelyt a W mótor áramköre s-nél és egyidejűleg a kis áramkör e«-nál záratik, az L lámpák áramköre pedig í-nél nyittatik : az o elektromágnes tekervényén azonnal áram fog keringeni ; mi által a z emeltyű ankerjét magához húzza és a 3 és 4 vezetékek közötti összeköttetést létesíti, mivel #-nél az áramkör ekkor megszakíttatik, ynál pedig záratik; vagyis a kontakthajón a z emeltyű és az 0 elektromágnes vezetékén keresztül a főáramkör mindaddig záratik, míg az áramkör a kocsi megállítása végett újból nem szakíttatik. E akkumulátor-telephez a kiiktató-készüléken kívül egy átkapcsoló-készülék E is alkalmazandó, melynek czélja az, hogy az előre- és hátramenetelnél az E akkumulátor-telep és az M mótor áramai közötti öszszefiiggés mindig ugyanaz legyen, a mi legczélszerűbben szintén a kocsivezető által kezelt árambekapc8oló forgattyú által eszközölhető. A vezetékek fölvételére szolgáló csatorna legczélszerűbben öntöttvasból volna előállítandó, de, mint kezdetben említve lett, más anyagból is készülhetne, és bárhová helyezhető, igen előnyösen azonban a járda szegélykövei mellé, a hol a jól ráerősített