8447. lajstromszámú szabadalom • Önműködően beállítódó csavarkulcs
Megjelent 1897. évi julius hó 1-én. MAGY. IvIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 8447. szára. XVI/a. OSZTÁLY. Önműködően beállítódó csavarkulcs. WILMOTH VILMOS FRANKLIN TECHNIKUS LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 január hó 14-ike. A jelen találmány tárgyát csavaranyák, csavarok, csövek és effélék megfogására szolgáló csavarkulcs képezi, mely használatnál a megfogandó tárgy pl. csavaranya méretéhez alkalmazkodik, úgy hogy tehát azt nem kell külön-külön beállítanunk. Ezen csavarkulcs főbb alkatrészeit egy fogantyú, egy szárával ezen fogantyún forgathatóan megerősített, helytálló pofa és egy ezen szár mentén az előbbivel párhuzamosan vezetett mozgatható pofa képezi; ezen mozgatható pofa a szerszámnak használatánál a fogantyú által elállíttatik, úgy hogy a megfogandó csavaranya a két pofa közé erősen beszoríttatik. A jelen találmány tárgyát képező csavarkulcs a mellékelt rajzon egyik foganatosítási alakjában van bemutatva. Az 1. ábra a csavarkulcsot oldalnézetben és használati állásában mutatja be. A 2. ábra ugyanazt láttatja kisebb csavaranya befogásánál. A 3. ábra a 2. ábrának megfelelő alaprajz, a 4. ábra pedig az 1. ábrának megfelelő alaprajz a nyíl irányából nézve. A mint látható a csavarkulcs a helytálló a pofából, a b eltolható pofából és a c fogantyúból áll. Az a pofának a1 szára, mely a b pofának vezetékeül szolgál, a c fogantyúnak c1 végei között a2 csap körül forgatható. A b pofának elállítása, mely pofa az a1 száron ide-oda csúszhatik, akként történik, hogy a c fogantyú f1 végének exczentrikus ívet képező külső c2 fólülete hozzáfekszik a b pofának ívalakban vagy rézsútosan kimetszett alsó b1 fölületéhez, úgy hogy ha a b pofát egy az a pofához fektetett d csavaranya felé el akarjuk tolni, úgy csak az szükséges, hogy a c fogantyút az e nyíl irányában elfordítsuk, a mikor is a b pofának b1 fölülete a c1 fogantyúvégnek ca fölületén legördül, a míg ezen legördülés a pofának a csavaranyába való ütközése által meg nem akasztatik. A c fogantyúnak további elfordítása már a d csavaranyának forgatását eredményezi és világos, hogy mennél nagyobb azon ellentállás, melyet a csavaranya elforgattatása ellen kifejt, annál erősebben fog az az a, b pofák közé beékelődni. Nem történhetik tehát meg, mint eddig, hogy nagy ellentállás esetén a csavarkulcs a csavaranyának sarkain tovacsuszamlik és azokat elrontja. Ha már most a fogantyút ellenkező irányban forgatjuk, úgy a b pofára gyakorolt nyomás megszűnik és a kulcs a csavaranyáról lehúzható. Nagyobb méretű csavarkulcsoknál, melyeknek fogantyúja hosszabb,
