8394. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható akna-kemencze túlhevítő

- 2 — ívéhez, miközben az aknatér belső falát is egyenletesen hevítik, és azután az aknatér tengelye irányában összeszorulva távoznak a kéménybe. Jelen találmány lényegében a következő alkatrészekből áll: egy fenekén keskeny akna, melyen az égési gázok átáramlás közben kiterjeszkednek, és egy elosztó által vezetve, a túlhevítők kettős hengeréhez jutnak, mely túlhevítőkben az azokba belépő gőz az égő gázokkal ellenkező, a távozó gőz pedig az égő gázokkal egyenlő irány­ban áramlik. Ebből látható, hogy a fűtő­gázoknak egy tágas aknában épen a jelen találmány sajátszerűségét képező veze­tése folytán, amennyiben tudniillik a túl­hevítők kettős körben úgy vannak elren­dezve, hogy azok belső csöveibe a nedves gőz beáramlik, míg a külső körnek, közel a melegített falazathoz levő csöveiben a túlhevített gőz elvezettetik (1. és 2. ábra), az állandó magas hőfok daczára a túlheví­tők és a falazat kellően kíméltetnek. a gőz pedig igen magas fokra hevíttetik. Daczára azonban az 1. ábra szerinti, akár pedig más a jelen találmány szerinti gőz­vezetékkel ellátott kiviteli alak czélszerű­ségének. az akna hőfokának biztos gyors szabályozása nélkül alig lehetne az átizzás ellen megvédeni a túlhevítő csöveket, — a tűzgázok elkerülhetetlen hőfokváltozásának szabályozása a szokásos tűzhely szabályo­zására szolgáló léghuzam-művel vagy a gázbeömlés szabályozásával csak hiányosan eszközölhető, mert a gőzgép hirtelen meg­állása vagy munkaszünet alatt ezen szabá­lyozás daczára a túlhevítők könnyen izzóvá lesznek és megolvadnak, mihez nagyban hozzá járul a falak hőkisugárzása. Ezen káros behatások elkerülése czéljá­ból a szokásos, föntebb említett szabályo­zási módokon kívül a hőkisugárzás nagy­mérvű behatását jelen találmánynál azáltal korlátozzuk, hogy az aknatérbe levegőt vezetünk. Czélszerű a levegőt a fenéknél egy vagy több d körcsatornán át bevezetni (1. és 3. ábra). Az összeszűkített helyen, hol a tűz­gázok árama legsűrűbb, a levegő legnagyobb mértékben hat a gázokra, és legnagyobb mértékben elegyedik azokkal, minek folytán a hőelosztás is egyenletesebb lesz. Tűzhelytüzeléseknél vagy vastag rétegek égése alkalmával a levegőnek az akna fene­kén való kellő mérvű bevezetése által a füst nem fog képződni, és így a túlhevítők fala nem kormosodik be. Ha a kemencze és akna igen nagy méretű, a hőkisugárzást a tűzgázokkal együtt be­vezetett levegő nem mérsékeli eléggé, ilyen­kor magában az aknában is rendezhetünk el légcsatornákat. Egyébféle kiviteli alakoknál az aknafalak nem túl melegek, elégséges, ha az elosztót mozgathatóan akasztjuk föl, és szükség esetén az aknafenékig leeresztjük, míg a tűzgázok mellékúton illannak el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Aknakemencze túlhevítő, melynél az összeszúkített túztér fölött az aknafalhoz közel konczentrikus sorokban csőcsopor­tok vannak elrendezve, melyek az össze­szűkítés által képezett aknafenékig érnek, és melyeknek csövei alsó végükön alkal­mazott megfelelő összeköttetés által U alakúvá vannak kiképezve, míg a cső­szárak fölső végei a köralakú gőzelosztó és ugyanily alakú gőzgyűjtő kamrába torkolnak, a míg ezen kamrák és az akna fenék között pedig a tűzgáz el­osztó és elhárító van elhelyezve, úgy hogy a tűzgázok kénytelenek a csövek hosszában elvonúlni. Ezen elrendezés czélja az. hogy tűzgázok legjobb ki­használása mellett a túlhevítő kellően kíméltessék. 2. Az 1. igénypontban jellemzett akna­kemencze túlhevítő, melynél az akna hőfoka a d légcsatornákon át az akna összeszűkítésénél vagy esetleg a szük­séghez képest az akna más helyén is a tűzgázokhoz bevezetett levegő által sza­bályoztatik. (1 rajzlap melléklettel.) l'&llas részvénytársaság nyomdája Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents