8356. lajstromszámú szabadalom • Javítások tárfegyvereken
állásában elzáratik; és elkerüljük ezen szerkezet által az eddigelé használt aránylag nagy tokot, melyre a záróemeltyűt és csapágyat szereltük. így az E závárzat-tok lényegesen kisebb és-könnyebb lesz anélkül, hogy a fegyver szilárdsága vagy hatása megváltoznék. A záró dugattyú D1 középső része d2 nyúlvánnyal bír, amelyet olyan szög alatt helyezünk el, hogy midőn a záródugattyút hátrahúzzuk, ezen nyúlvány az E závárzattok hátulsó részén levőt/3 horonyba csússzon. Ezáltal az F emeltyű a záródugattyút visszahuzás alkalmával nem forgathatja el. J a fegyverágyban függélyesen elhelyezett peczek, amely E závárzat-tokba nyúlik; a I) D1 ÍP záró dugattyú alsó részének j1 ütközője, hátrahúzás alkalmával ./peczekbe ütközik, miáltal a hátrahúzás szabályoztatok. A J peczek alsó vége j2 szárnyakkal bír és j3 része csavart képez, melyet a sátor-vas lemez ji hüvelyébe srófolunk. Ha a D I)1 IP záró dugattyút teljesen ki akarjuk húzni, akkor a ./ peczket kisrófolás által eltávolítjuk a j1 ütköző útjából. A D D1 Ds záródugattyú mellső végére szerelt L töltényvonó. a töltény peremébe akad, midőn a záródugattyút előre toljuk, úgy hogy a záródugattyú hátrahúzása alkalmával a töltényvonó a töltényhüvelyt magával viszi. L töltényvonó két oldalán l csapokkal bír. melyek körül az elmozdulhat; fölső részén pedig l1 nyúlvány van. melyre a porvédő M köpeny fekszik és a töltényvonót működő állásban tartja. L töltényvonó hátulsó része végén behajlított /2 rúgót képez, mely a záródugattyú d2 toldatára fekszik. Ezen rúgós rész a töltényvonó ls kampóját működés alatt lenyomva tartja. N egy rúgós akaszték. mely a tárral szemben E závárzat-tokba nyúlik és egyszerre csak egy töltényt enged a tárból kiesni; ezen akaszték a töltényt a csőbe való tolás alatt vezeti. N akaszték n rúgós részét w2 sróf által az E závárzat-tok külső oldalára erősítjük és állásában, n1 peczek által, mely a závárzat-tok megfelelő nyílásába illik, biztosítjuk. N akaszték mellső része E závárzat-tok oldalán levő w3 nyílásba illik és rendesen a 2. ábrában jelzett állásban van úgy, hogy a tár legalsó töltényét oly helyzetbe engedi leesni a závárzat-tokba, hogy midőn a záródugattyút előretoljuk, a töltény azon vége, hol a lövedék van, B csőbe iráuyíttassék. Fődolog, hogy az N akaszték rugalmassága elég erős legyen arra, hogy egyszerre egynél több töltényt ne engedjen a závárzat-tokba leesni és elég gyönge legyen arra, hogy a töltényt és záródugattyút előrehaladásában meg ne akadályozza. C tölténytárt E závárzat-tokkal egy darabból készítjük. A tár fölfelé áll és a tok jobb oldalán kifelé hajlik, hogy a czélzás irányából kiessék. A tár fölső részét külön is készíthetjük az alsó résztől és a két részt valamely alkalmas módon (pld. fecskefark-alakúlag) összekapcsolhatjuk. A C tár szájnyílása a tár egész hosszába terjed és közvetlen a cső mögött a závárzat-tokba vezet. A tár megtöltése czéljából csupán az szükséges, hogy a T) záródugattyút hátra húzzuk és a fegyvert egyik oldalán úgy tartsuk, hogy a C tár lefelé irányuljon; ekkor a töltényeket egymás után a tárba rakhatjuk. melyek ott az 5. ábrában jelzett helyzetbe rendezkednek el. A tár r1 mellső végét fölfelé, azután hátra felé hajlítjuk, hogy a töltények az 5. ábrabeli helyzetet foglalhassák el, hol minden töltény n* pereme az alatta levő töltény karimája mögé helyezkedett el. Miután a tárt megtöltöttük, a I) D1 IP záródugattyút egészen hátrahúzzuk és a závárzat tokjába egy töltényt helyezünk, melyet azután a záródugattyú előretolása által a závárzattokból B csőbe csúsztatunk. Ekkor a fegyver tüzelésre kész (1. ábra). A záródugattyú IP középső része F emeltyűn kívül, lefelé irányított f1 nyúlványnyal bír, mely E závárzat-tok alsó részében levő f* bevágásába csúszik, midőn F emeltyűt záró helyzetbe forgatjuk (3. ábra). A porvédő M köpenyt m m1 fecskefarkú összeköttetéssel a záródugattyú D D2 végeihez kapcsoljuk (1., 3., 6., 6* és 6b ábrák). A porvédő köpenyből F emeltyű számára
