8242. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízhatlan bevonatanyagoknak előállítására ruházati tárgyak, takarók, savtartályok, villamos szigetelők és egyéb ipari czélok számára

Megjelent 1897. évi juiiiiiH hó 4-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 8242. szara. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás vízhatlan bevonat-anyagnak előállítására ruházati tárgyak, takarók, savtartályok. villamos szigetelők és egyéb ipari czélok számára. GRIST KÁROLY JÁNOS MÉRNÖK LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1896 deczember hó 28-ika. A jelen találmány tárgyát képező vízáthatlan bevonat masszának előállítása a következő : Lenolajba vagy más száradó olajba, mely oxydáló anyagokkal való hevítés által máirészben oxydált lehet, annak lehűlése után tisztított és szárított rostokat mártunk be. Erre alkalmas rostokat jutának, kendernek, gyapotnak vagy más oly növényi vagy állati eredetű rostanyagok gyaratolása által nyerhetünk, melyek egyes, többé-kevésbbé egyenlő rostszálakra bonthatók szét; ezen rostokat első sorban minden rajtuk tapadó, káros hatású idege D anyagtól megtisztítjuk és azután lazán szétteregetjük, hogy forró légnek behatása alatt teljesen megszárítassanak, mivel a nedvességnek a legcsekélyebb nyoma csorbítaná az eljárás sikerét A megtisztított és megszárított rostokat már most, épen csak egy pillanatra, a részijén oxydált olajba mártjuk, de abból rögtön kivesszük, a mire nagyon kell vigyáznunk •, ezután a rostok czentrifugába kerülnek, mely a rosthoz nem teljesen oda tapadó olajat elhajítja. Ha a rostokat ekkor a czentrifugából kivesszük, úgy azt találjuk, hogy minden egyes rost bizonyos távolságban elosztott olajgömböcskékkel van borítva, melyek erősen hozzátapadnak a rostokhoz A rostokat már most sodronyszöveten, vagy más alkalmas áttört vagy hálószerű fölületen szétterítjük, a hol azok forró légáram behatásának vettetnek alá, melyet alkalmas fújtató szállít, miközben a rostokat körülbelül óránként egyszer megfordítjuk, míg minden egyes olajcseppecske rá nem szárad ós nem oxydáltatott. Miután ez megtörtént, a rostok ismét olajfűrdőbe mártatnak és ugyanoly kezelésben részesítettnek, mint előbb, mely eljárást még harmadszor is ismételjük: az előbb leírt eljárásnak harmadszori ismétlése elég, hogy a rostokat teljesen ellássuk az oxydált olajbevonattal; az eljárásnak további ismétlése nemcsak fölösleges, hanem ártalmas is lenne, mivel a rostok ezáltal annyira túltelíttetnének, hogy a meleg hőáramlat már nem lenne képes az egészet kellően oxydálni, miáltal a nyert gyártmány a találmány czéljaira értéktelenné válnék. A bevont száraz rostokat (legczélszerübben hengermalom) már megőröljük, míg egyszerű tömeget képeznek; ez utóbbit 5—10 °/0 kénvirág hozzáadagolása mellett nem melegített zúzó-hengerek közé hozzuk, a mikor is arra kell ügyelnünk, hogy a tömeg meg ne melegedjék, a mit azáltal érhetünk el,