8144. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép fénycsövek előállítására
téről nyúl ki, az alkalmazott tövis horonymélységének megfelelőleg, mely viszont az összeköttetés vastagsági méretével áll arányban. Ha tetemesebb szilárdságú csőszerkezetet akarunk előállítani, akkor két csövet spirálvonalban végzett mozgásban egymásba tolhatunk, mely két cső közül ekkor az egyiken a spirálvonalú borda kifelé, a másikon befelé nyúl. A helyett, hogy egy egyetlen spirálszerűen csavart szalagot alkalmaznánk a cső készítésére. lehet azt két vagy több ilyen szalagból is előállítani, mely szalagokat ekkor többszörös csavarmenet mintájára göngyöljük a tövis köré. Lehet továbbá a csövet a 2. ábrában föltüntetett keresztmetszetű szalagból is előállítani, a mikor is azt köralakban úgy hajlítjuk egy hengerré, hogy annak egyik szélén lévő a1 behajtást a másik szélén lévő a behajtással kapcsolódik, miáltal a cső hosszirányában futó egyenes és zárt fáczos összeköttetést állíthatunk elő, mely fönt leírt tulajdonságokkal bír; vagy lehet két vagy több ily szalagot félkörkeresztmetszetűvé vagy ívvé meggörbíteni, úgyhogy azután ezen két vagy három szalagnak behajtott szélei egymást átlapolják és ez által oly cső származik, mely két vagy több zárt fáczos összeköttetéssel bír. Példaképpen oly cső előállításának módját akarjuk leírni, mely egy egyetlen spirálisszerüen csavart fémszalagból áll és a melynél a zárt fáczos összeköttetés a csőnek belső fölületén terjed el. míg a csőnek külső föliilete. a mint ezt az 5. ábra mutatja, sima marad. A (5. ábra az ilyen cső előállítására szolgáló gép egyik foganatosítási alakjának oldalnézetét tünteti föl. a 7. ábra a zárt fáczos összeköttetés előállítására szolgáló bizonyos számú korongnak nagyobb léptékű fölülnézete; a 8—13. ábrák a fáczos összeköttetés előállításának különböző stádiumait tüntetik föl. A gép általános elrendezésében közönséges esztergapadra hasonlít; az A, A szupportok befüggesztett vezetékkel bírnak, melyeken a B tövis átjár. Ezen tövisnek hátsó vége a C forgástengely végén elrendezett karimába van beillesztve; ezen tengelyt a D csúszószán hordja és forgását az F csavarkerék közvetítésével az E csavarorsótól nyeri. Ez utóbbi a I) szán aljában elrendezett csavarmenetes szelenczéken jár át, úgy hogy a B tövis forgatásával egyidejűleg előre is tolatik. Az A, A szupportok között a G tartó van elrendezve, mely hat beállítható H\ H\ H\ U\ JJ<\ II • nyomóhengerrel bír, melyek a fémszalagnak behajtott széleire egymásután behatnak és ez által a fönt leírt zárt fáczos összeköttetést létesítik. Ezen czélból az előzetesen alkalmas hengerek segélyével a 2. ábrában bemutatott keresztmetszetet nyert fémszalagot mellső végén bármely alkalmas módon a B tövisre erősítjük, pl. úgy. hogy végét lehajtjuk és a tövisnek megfelelő bemetszésébe beillesztjük. Ez után a tövist a 7. ábrában föltüntetett nyíl irányában hajtva, a szalag először is a H\ II-1 henger alá jut. melynek H1 honija az a egyszerű és b kettős behajtással bíró szélt a //3 horony pedig az a1 behajtással bíró szélt fogadja he. Ezen henger tehát a szalagot a tövisre rá fogja szorítani, és mivel a szalag azzal egyszersmind tovafordíttatik, az a, b behajtások a II2 henger alá jutnak, melynek egyszerűen az a czélja, hogy az a behajtást a 8. ábrában bemutatott álló helyzetbe hozza. Midőn a szalag útját folytatja, annak a, b széle a következő tekerület a1 szélével találkozik, éppen, midőn az az első henger //3 hornya alatt keresztüljár, miáltal ezen két szél bizonyos mértékben, a mint ezt a 9. ábra mutatja, összeszoríttatik. Az ekként egymással kapcsolódott szélek azután a Ih henger alá jutnak, mely kúpos oldalfölületével az a, a1 behajtásokat bizonyos mértékben leszorítja; midőn az összeköttetés azután a IP henger alá jut. ez utóbbi az «, a1 behajtásokat kisebb-nagyobb mértékben tökéletesen, de egészen leszorítja. miközben a b kettős behajtás még mindig fönnálló helyzetben marad(11. ábra); az összeköttetést már most a tövis a He henger alá hozza, melynek kúpos felületeib kettős behajtást az a. a1 behajtások fölé
