8090. lajstromszámú szabadalom • Elektromos erővel mozgatott órainga
Meg-jelent 1897. évi május hó 21-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 8090. szám. VII/o. OSZTÁLY. Elektromos erővel mozgatott órainga. DÁCHSEL OTTOMAR LELKIPÁSZTOR FESTENBERGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1896 deczember hó tje. Jelen találmány tárgya egy elektromos erővel mozgatott órainga, mely elektromos erőt egy tetszőleges erősségű áram képezheti. Mellékelt rajzon ezen találmány van ábrázolva, még pedig következőképen : 1. ábra : nézet, 2. ábra : alaprajz. Arról van ugyanis szó. hogy az órainga mozgatást rugalmasan fölfeszített súllyal végezzük, melyet mindig egy elektromágnes visz vissza eredeti indító helyzetébe. Ezen találmány következő előnyökkel bír az eddigi konstrukcziók fölött: 1. minden különös gondozás nélkül az óramű állandóan működik; 2. annak lehetősége, hogy az ingának a legnyugodtabb helyet biztosítsuk, hol nyugodt ingása nincs kitéve a hőmérsékletnek és egyéb zavaró körülményeknek; 3. tartós, javításoknak alá nem vetett szerkezete által. A találmány mindenütt alkalmazható, hol elegendő áram áll rendelkezésre, annál is inkább, mert az óramű működtetéséhez igen kis erősségű áram is elégséges. Praktikus kísérletek arról tanúskodnak, hogy egy Leclanché- vagy 2 kis Meidingerelem, elegendő arra, hogy egy ilyen szerkezetű, 400 gr. súlyú ingával bíró órát, állandóan működésben tartson. Az óra berendezése a következő: Egy, a szokásos módon szerkesztett a órainga fölső rugalmas b részénél két szilárd c szög által oly módon van megakasztva, hogy az inga forgáspontja c-ben van, míg felfüggesztési d pontja följebb van elrendezve. Az inga forgáspontjával egy vonalba esnek, a szilárd e csúcsok, melyek közé egy könnyen forogható, f kengyel van szorítva, ennek karja csak nagyon csekély mérvű súrlódást enged meg az ingával. Ezen kar az f kengyelnek egy lefelé irányított része, mely az inga nyugvó helyzetében ahhoz hozzá simul. A f kengyel hátsó fu része a felfüggesztési pont fölött meg van hosszabbítva, úgy hogy fu és a meghosszabbított y horgony, közt érintkezés állhat be. A g kapocs l elektromágnes hatása alatt áll és az n óraburokhoz erősített m rúgón függ. Szintén az e csúcs körül forgathatóan a másik oldalra egy h kar nyúlik, a melyen egy i súly ide-oda mozgatható. Ezen súly egyrészt az órátokon másrészt a kereten megerősített lúgóval is helyettesíthető, de ezen konstrukezió, nem biztosít teljesen biztos és mathematikailag pontos menetet az órának, mert a rúgó a hőmér-
