7996. lajstromszámú szabadalom • Javítások szikla-magfúró készülékeken, magfúrókon és a mag megfogására és kiemelésére szolgáló módszereken
- 3 — sek vagyunk az összes törmeléket, melyet ti fúró a kőzetből lemetszett, fölfogni, még pedig ellenkező sorrendben, mint a hogy a kőzetben előfordul; továbbá a törmeléket nem szükséges magasabbra emelni, mint az iszapcső fölső vége, ennélfogva a szivattyúval nem szükséges nagy nyomást kifejteni. A mint a szivattyú által nyomott víz az iszapcső fölső végét elérte, emelkedési gyorsasága az átömlési keresztmetszet nagyobbodása következtében kisebb lesz, miáltal a vízben fölemelt törmelék és iszap a B esőbe könnyebben leülepszik. Ezen leülepedés annál tökéletesebb, minél nagyobb törmelékdarabokat emelünk föl. Más fúrógépeknél minél nagyobb a törmelék, annál több erő szükséges azt a íöld fölszínére emelni. Ha a magcsőben elég hosszú sziklamag van, a fúrást beszüntetjük. Néhány perez múlva, mialatt az összes iszap B csőbe lerakodik a szivattyúzást is beszüntethetjük Más fúrógépeknél a szivattyúzást a fúrás útán még egy óra hosszáig is folytatni kell, hogy a törmelék nagy része fölszínre emeltessék s még ekkor is maradt a. fúrt lyukban apró kőzetpor, mely a munkában különféle zavarokat szokott okozni. A találmánybeli készüléknél a fúró kihúzása után a fúrt lyuk teljesen törmelékmentes. A mint a fúrót kihúzzuk, a rétegekben lerakodott törmeléket az iszapcsövekből kiszedjük, azután a magcsőből a magot kivesszük és a törmelékréteggel összehasonlítjuk. Ha a magteljes, úgy 1 kg. magnak 2 kg. törmelékt fog megfelelni, és a rétegekben lévő kőzetek anyaga az iszapcsőben ugyanaz lesz, mint a magban. Ha a magból egyes részek letöredeztek, ezek súlyát az iszapcső törmelékének súlyából és a föntebb adott súly-viszonyból (1: 2) kiszámíthatjuk, ha tekintetbe vesszük még az iszapcső és magcső köbtartalmát, a kőzet mennyiségét és fajsúlyát. Ezekből megtudhatjuk, hogy a magból mennyi kőzet hiányzik. Az F sziklamagfúró teljesen új szerkezetű s minthogy fúrás alatt nagyobb darabokat metsz le a sziklából, B iszapcső nélkül mély fúrásoknál nem lehetne czélszerűen alkalmazni. Ezen magfúró 5'/« cm. hosszú fogakkal ellátott iires aczélhengerből áll. (6-ik ábra). Ha a fogak megkopnak, mindaddig útán reszelhetjük, míg a fúrotestet képező aczélhenger megengedi. A csavarvonalban készített K hornyok, illetőleg a függélyes irányú K1 hornyok czélja kétféle, úgymint először, hogy a sziklatöredék azokon át könnyen fölfelé hatolhasson és másodszor, hogy az eltompúlt fogak élesítése könnyebben történhessék. Ezen fogakat fölváltva be- és kihajlítjuk, mint azt a fűrészfogaknál tesszük. A fogak száma páros, rendesen G. A behajlított fogak úgy metszik a sziklát, hogy a mag és maghenger között a szivattyúból jövő víz átbocsátása czéljából üreg képződjék ; a kihajlított fogak pedig a sziklában utat nyitnak, a víznek a fúró külső fölületén való fölemelkedésére, hogy az iszap az iszapcsőig fölvétessék. így a víz keringésére a fúró által útat nyitunk a sziklában. A 7-ik ábra G szén magfúrót mutat, mely az í szikla magfúró módosítását képezi. A G fúró fogai finomabbak mint az F fúró fogai, nehogy a szénmagot összetörjék a fúrás alatt. G fúró is aczélhengerből készül és 6 nagy foggal bír, melyek mindegyikét még apró fogakkal is ellátjuk. A nagy fogakat fölváltva ki- és behajlítjuk (9. ábra) a köztük lévő üreg a víz átbocsátására szolgál. A fúrót függélyes K1 hornyokkal látjuk el. Miútán a fúrást beszüntettük, a sziklavagy szénmag megfogására és letörésére következő egyszerű s igen előnyös eljárást alkalmazzuk: borsó nagyságú quarezdarabokat, melyek kemény élekkel bírnak, A csőbe bocsátunk. E quarezdarabok J> magcsőbe hullnak és a magot körülveszik; legnagyobbrészt azonban a fúró N kúpos részénél helyezkednek el (5. ábra), hol a belső átmérő a fúró fölső végén nagyobb, lefelé pedig kisebbedik. Ha most a fúróesőrúddal egy vagy két fordúlatot teszünk, a quarezdarabkák élei belehatolnak a magba és az egész mag föliiletén a mag és magcső közé szorúinak úgy hogy a fúró fölemelése alkalmával a
