7932. lajstromszámú szabadalom • Újítások villamos izzólámpákon
- 3 Az A és B üvegburok-részeknek simára i köszörült széleiken eszközölt teljesen légzáró és szilárd összeköttetése iivegtapasz segélyével történik, mely finoman őrölt és használat előtt terpentinolajjal vagy más lágy gyantával íolyós anyaggá szétdörzsölt miniumnak (vagy más ólomsónak), bórsavnak és (finoman őrölt, tiszta homok alakjában) kovasavnak benső keverékét képezi. Ezen alkatrészeknek keverési aránya előnyösen a következő: 7 rész minium, 2 rész kristályosított bórsav és 1 rész homok; a tapasz előállítására azonban csakis az ólomsó szükséges okvetlenül, mig a bórsav vagy a kovasav a keverékből mellőzhető. Megfelelő keverék még ez is: 10 rész minium és 3 rész bórsav, vagy 8 rész minium és 2 rész homok. A tapasznak az A és B üvegburokrészeknek széleire való fölrakása után és a tapasznak megszáradása után a két részt egymásra illesztjük és az összekötés helyét gyönge vörös izzásig hevítjük, miáltal tapasz megolvad, és a két simára köszörült fölület szorosan és szilárdan egymással összeköttetik. A tapasznak alkatrészei keverési arányának módosítása által annak az A B burkoló testül alkalmazott üveg természetének legjobban megfelelő és kísérletek útján megállapítandó összetételt kölcsönözhetjük. Minthogy az üvegburok az izzó lámpának lényeges és oly alkatrészét képezi, melynek szintén ismételten használhatónak kell lennie, úgy ezen czélból szükséges, hogy új fémfoglalatot és ezen foglalatnak az üvegburokkal eszközlendő összekötésére specziális módot alkalmazzunk, mivel az eddig használt, hozzágipszelt vagy hozzátapasztott fémfoglalatok az üveg buroknak kényelmes újólagos alkalmazását lehetetlenné teszik. Oly foglalat, mely nemcsak könnyen levehető és ismét megerősithető, hanem a fémnek és az üvegburoknak tökéletesen sima hengeres része között megbonthatlan, szilárd összeköttetést létesít, a nélkül, hogy ez utóbbiban az üvegnek elrepedését előmozdító nyúlványokat vagy bemélyedéseket kellene elrendeznünk, a nyakrészre fölhúzandó, vulcanisált kaucsukból vagy guttaperchából készült t gyűrűből és az u szárból áll, melynek fölső gyűrűalakú része hosszhasítékok által ruganyos w1 nyelvekre van osztva; ez utóbbiak köré a csavarokkal vagy másként összehúzott z szorítot fektetjük, miáltal a nyelvek a kaucsukgyűrűbe, ez pedig az üvegburoknak nyakához elég erősen odaszoríttatnak, úgy hogy a gyűrűnek és így a foglalatnak minden eltolódását megakadályozzuk. A mint a 6 —8. ábrákból kitetszik, a szorító előnyösen nyitott bádog gyűrűből állhat, mely két z1 z2 végén kampószerűen kifelé van hajtva ; a ruganyos, végein szintén, még pedig befelé görbített y kengyelt egyik végével a bádoggyűrúnek z1 végébe akasztjuk be, mig másik vége a bádoggyűrűnek másik 03 végéhez csuklósan támaszkodó és az x1 nyúlvánnyal ellátott kissé meggörbített x közbenső rész fölé nyúl; ha az x részt a 2 gyűrűre rászorítjuk, úgy az evvel és az y kengyellel való csuklós összeköttetése következtében exczenterhatást gyakorol mely által a szorító erősen összehúzatik. Az x1 nyúlvány ekkor a 2 gyűrűben hasítás és fölhajtás által képezett két zs fül közé illeszkedik, a melyekkel ólompecsétzár által szilárd összeköttetésben megtartható, úgy hogy ezáltal a foglalatot illetéktelen fölbontás elől megóvhatjuk. SZABADALMI IGÉNYPONTOK. Villamos izzólámpáknál alkatrészeiknek több égéstartamon át való ismételt alkalmazhatósága czéljából: 1. Laposra köszörült széleikkel üvegtapasszal összeragasztott két külön A és B részből álló üvegburok. 2. Izzó test, mely több rövid, egyenként kicserélhető a szénfonalból áll, melyek spirálszerű o1 o2 végeiken b drótkengyelekkel összekötött e1 e2 drótelektródákhoz vannak erősítve, a mikor is az a szénfonalak egymás mögött vagy párhuzamosan kapcsolhatók. 3. Szigetelő T tartó a b drótkengyelek számára, mely a szénfonalakat azáltal tartja
