7928. lajstromszámú szabadalom • Összerakható tolómérték fatörzsökhöz
Megjelent 1897 évi május hó 4-én. MAGY. gg KIR. SZABADALMI ]!£« HIVATAL SZABADALMI LEÍRAS 7928. szara. X/k. OSZTÁLY. Összerakható tolómérték fatörzsökhöz. RÜPING MIKSA KERESKEDŐ CHARLOTTENBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1896 november hó 12-ike. Amaz ismert sétapálczaalakú, fatörzsek mérésére szolgáló tolómérték, melynél a tolómérték karjai a pálczával csuklósan vannak kapcsolva, csak nagyon pontatlan mérést enged meg. főleg azért, mert a tolómérték karjai nem stabilok, hanem könnyen elmozdulnak. A leírandó és a rajzban is bemutatott tolómérték jellemzője az. hogy a két tolókar a vezetéken (pálezán) mereven van megerősítve. még pedig oly módon, hogy az egyiket a pálcza fogantyújába csavarjuk, a másik tolópofa maga pedig fogantyús botalakú, úgy hogy a vezetékre elég hosszú alapföl ülettel fekszik. Az épen most jelzett jellemző vonásnak az a következménye, hogy a két szár soha a használaton kívüli helyzetben el nem görbülhet, minthogy ebben a helyzetben a fogantyúalakú résszel ellátott mérőszár a pálcza főfogantyújára fekszik, úgy hogy a mérőszárak elmozdulása lehetetlenné válik, tehát a bottá átalakított tolómérték soha meg nem sérülhet. A csatolt rajzlapon: az I. ábra az összerakott mérőkészülék, a 2. ábra a készülék munka helyzetében, a 3. és 4. ábra a vezetéket föltüntető keresztmetszetek. Maga az a főpálcza az e fogantyúval van ellátva. Úgy a mint e egymásfelé fordult fölületén fecskefarkalakú vezetékek vannak, tehát a b1 62 mérőpofák oly módon tolhatók el, hogy a b2 fogantyúrész a e fogantyú vezetékébe is befogódzik, tehát úgy az a. mint az e rész által rögzítve van. Ha ezt a részt elhelyeztük, a másik b részt toljuk föl és alul c csiptető segélyével megerősítjük. A pofák széthúzásánál a fogantyúval ellátott b1 b2 szárat az a bot alsó részére húzzuk, mint az a 2. ábrán látható, a sima b fogantyúrészt pedig a pálcza e fogantyújára. ekkor a sima rész az e fogantyúban biztos támasztékot talál, az eltolható b1 mérőszár pedig a széles fogantyú részével ép oly széles alapzatot talál, úgy hogy a karok az eddigi tolómértékek karjaitól eltérvén. rugalmasan ki nem térhetnek. Okvetlenül figyelembe veendő az az előny, mely abból származik, hogy a vezetőpálcza és a fogantyúk széles alapon érintkezvén, a pálcza és a pofák között föllépő súrlódás elég nagy. úgy hogy az elfoglalt helyzetében biztosan fogva marad. Magától érthető, hogy fecskefark hornyok helyett ép úgy lehetne más hornyokat is alkalmazni. Megemlítendő még, hogy az összeállított pálczának ily állapotban való tartására a fogan-
