7871. lajstromszámú szabadalom • Izzófénylámpa nehéz folyékony szénkőnenyek számára
Megjelent 1897. évi április hő 22-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 7871. szám. II/d. OSZTÁLYIzzófénylámpa nehéz, folyékony szénkó'nenyek számára. SPIEL JÁNOS GYÁROS BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1896 junius hó 12-ike. Jelen találmány tárgyát nehéz szénkőnegek, nevezetesen közönséges világító petróleum általt táplált oly izzó fénylámpákon eszközölt újítások képezik, melyeknél az égő anyag magas hőfokú gőz alakjában vezettetik az elégetés helyére. Az ilyen lámpáknak, különösen nehezebb folyékony szénkőnegek alkalmazása esetén mindeddig az volt a hibájuk, hogy a fejlesztett petróleum- stb. gőzök a kiömlőnyíláshoz vezető útjukban, mely a lángtér alatt van elhelyezve, annyira lehűltek, hogy kondenzálódtak, a mi a lámpa egész működésére zavaró befolyást gyakorolt. Ezen kellemetlen körülmény elhárítását czélozza az égetőnek következő szerkezete: Az égető csöve, melybe az égőanyagok az a csövön át nyomatnak föl, az ismert módon egy föl- és leszálló b b1 csőből áll, mely alúl a kiömlőnyílás elhelyezhetése czéljából megfelelő kihajlással bír és fölül a lángtérbe, illetve az ízzósüvegbe (Gliihstrumpf) nyúlik. A leszálló b csőrészhez, mely még egészen a lángtérben fekszik, egy igen szúk d csövecske csatlakozik, mely a gőzöket a végére elhelyezett c kiömlőkúphoz (Düse) vezeti. Ezen elrendezés, mely szerint a hidegebb téren lévő d csövecske lehetőleg kis keresztmetszetűre és kis kisugárzó fölülecső által meglevő gőzöknek tehát elegendő tűre, a lángban levő csőrész ellenben lehetőleg tágasra és nagy fölületűre van szabva, azt eredményezi, hogy a bővebb égetőcső úgyszólván gázgyiijtőként szerepel, minthogy benne a gőzök áramlása a szűkebb d van lassítva, a bővebb csőben Lejük van arra, hogy kellőleg túlhevüljenek, összekeveredjenek és könnyű, teljesen eléghető gázzá alakuljanak. Az van továbbá elérve, hogy a szűk csövecske a rajta átáramló túlhevített gázok által oly magas hőfokon tartatik, hogy a gőzök lehűlése és kondenzálódása el van kerülve, annál is inkább, minthogy a szűk csövecskének a bővebb csőhöz csatlakozó fölsőrésze a hőátvezetése folytán állandóan izzásban marad. Kísérletek bebizonyították, hogy éppen a szűk csövecske nagymértékben hozzájárúl az elégetendő gáz megjavításához, minthogy ez utóbbinak a láng alatt lévő térben való lehűlése általa meg van akadályozva. A szűk csövecske a túlhevített gőzök állal állandóan oly magas hőfokon tartatik, hogy a föntemlített kellemetlen lecsapódás nem következik be. ami az eddig kivitt szerkezeteknél az egyenlő vastag csőnek nagyobb tömege és kisugárzása folytán nem volt lehetséges. Hasonló eredménnyel alkalmazható ezen
