7835. lajstromszámú szabadalom • Újítások szivarok burkoló leveleinek vágására szolgáló asztalokon
de a két b b tekercsrúgó, mely az F lemezre szerelt 11 rúdakra vannak tekerve és melyek feszültsége az e e csavarházak segélyével szabályozható, a kezdeti állásába viszi vissza. (5. és 6. ábra.) A matriczát a T asztal lapja fogja körül, melynek különleges szerkezete nemcsak abban áll, hogy fix módon van elhelyezve, hanem abban is, hogy két különböző magasságban fekvő x és x1 részből van összeállítva. A mellső x lemez, mely nagyobb, mélyebben fekszik mint a matricza mellső része, mi azért előnyös, mert a munkás a levelet attól a pillanattól kezdve, melyben azt az asztalon elhelyezte, megfeszítheti, a nélkül, hogy ez a legkisebb nehézségbe ütközne, úgy hogy a födőlap nem ránczosodhatik. Az asztalnak a matriczánál mélyebben fekvő része a matricza két végét oly módon fogja körül, mint az a 6. ábrán látható, úgy hogy a matricza végei szabadon fekszenek, tehát a levél még könnyebben feszíthető ki és a ki metszés akkor, ha a henger a matricza fölött elhalad, könnj^ebben mehet végbe. Ebből az okból az x rész, mely a matricza mögött fekszik, ugyancsak oly módon van a T asztallapon megerősítve, hogy a matricza az asztallapnál valamivel magasabban álljon, de csak nagyon kevéssel, körülbelül annyival, mennyi a dohánylevél vastagságának megfelel, tehát hogy a levelet a henger kivághassa, de hogy a kiemelkedés a szivartöltelék burkolását meg ne gátolhassa, illetve a munkás kezét meg ne sérthesse, ez tehát úgy a hátsó, mint a mellső metszőfölület fölött átnyúlhasson, a nélkül, hogy ezen közben a kezét megsérthetné, minthogy a metszőfölület az F asztallap síkjába esik. A henger két az a tengelyre ékelt R1 R2 részből áll. Az a tengely az L emelőnek szekrény alakú, alul nyitott végébe van ágyalva, melynek másik, lefelé hajtott vége a p p csavarszög között forog, melyek lehetővé teszik, hogy az emelőt különböző magasságba lehessen beállítani és a jobbra vagy balra való lengése közben pontosan a horizontális helyzetben tartani. Ekkor az R1 R2 henger könnyen mozdúlhat az M matricza fölött el és így a dohányleveleket ki lehet vágni. Hogy a hengert a munkás lábnyomással működtethesse, az L emelő függélyes P forgáscsapjának alsó részén vízszintes B karral van ellátva, melynek külső végén két o zsinór van megerősítve, a melyek ismét a hornyolt és az asztallap megfelelő csapágyaiba ágyalt F csigákon vannak vezetve. Az o zsinórok másik vége két 72 T2 rúdhoz van kötve, melyek alsó vége a lh P1 taposódeszkákkal van kapcsolva. Könnyen be lehet látni, hogy a munkás, ha jobb lábát a megfelelő deszkára teszi, a B L R2 emelőrendszert jobbra mozgatja, ha ellenben a bal lábával nyomja le a másik deszkát, balfelé a kezdeti helyzetbe visszaviszi, úgy hogy az R R hengereket a matricza fölött egyszer vagy kétszer el lehessen vezetni, hogy így a födőlevelet lehetőleg simán vághassuk ki. Minthogy a V szelep mozgását úgy rendezzük be, hogy az az adott pillanatban minden külön fogás alkalmazása nélkül, teljesen automatikusan nyissa vagy zárja a C szívóvezetéket, a munkásnak egyáltalában nem kell avval törődnie, hogy a szelep nyitva vagy zárva van e. Hogy ez lehetséges legyen, az M matricza az S szelepszekrény folytatását képezi, maga a rendkívül egyszerű szelep tetszőleges anyagból készült golyó, mely az S szelepházban a C elágazás előtt van fölfüggesztve. Következik ebből, hogy ha az áttört F lemezt a dohánylevél lefödi és a C vezetékben ható ritkított levegő a matricza alatt és az S térben a levegőt ugyancsak ritkítja, a V szelepre ható nyomás a két oldalon egyensúlyt tart és a szele]) a saját súlyának hatása alatt kinyílik. A szelep addig marad nyitva, mig a levelet a matricza fölött kifeszítve tartjuk, de ha a levelet a gép átvágta és a munkás a szivartölteléket a levélbe tekeri, a levél föltekerődzése következtében az F lemez furatait nyitja, mikor a levegő az S szelepházba behatol, tehát a szelepre nyomást gyakorol és azt elzárja, de oly módon, hogy a C cső torkolatánál
