7788. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földrétegeknek szárazzá tételére és szárazon tartására valamint a víznek bizonyos területről való távoltartására
— 3 -különben a következő módon egyenlíthetők ki. A G (II. rajzlap 7. ábra) vagy Gl (III. rajzlap 8. ábra) esőről a fölső e illetve e> födelet leemeljük, a h illetve bl csövet kihúzzuk, és a p tuskót (1. rajzlap 5. ábra) a csőbe nyomjuk. Ha a csövön könnyen megy át, a csőben horpadás nincs, ha ellenben horpadásra akad, ezt a külső jégréteg elolvadása után a ]> tuskónak lenyomása által kiegyenlítjük. A h csőnek forgatása által (1. rajzlap 5. ábra) a tágító összehúzható, mi akkor válik szükségessé, ha az a G csőben (5. ábra) megszorult volna. A munka befejezte után a fagyasztócsövet oly módon húzzuk ki a rétegből, hogy a félgömbalakú fenékdarabban elhelyezett s csavardugót (1. rajzlap 3. ábra, 11. rajzlap 7. és 111. rajzlap 8. és 9. ábra) a fúrórúdazat segélyével kicsavarjuk, a csövön meleg sóoldatot nyomunk át, mely a fagyott réteget a cső közelében fölolvasztja. A félgömbalakú fenékdarab a fagyott közeg és cső között a tapadás megszüntetését annyiban is elősegíti, a mennyiben a fagyasztócső könnyebi) forgathatását teszi lehetővé minek következtében a csőnek a közegből való kihúzásánál a csavarmenetek el nem szakadhatnak és a cső részei el nem veszhetnek. Hogy eljárásunk szerint valamely kútnál az oldalt és a fenéken fakadó forrásokat eltömhessük, spirál- vagy csavaralakban meghajlított csöveket alkalmazunk, (1. rajzlap 3. és 4a ábra) ezeket a kútban a fenéken és az oldalaknál elhelyezzük úgy hogy egyetlen készüléket képezzenek, melyen hideg sóoldatot vagy hideg gázokat vezetünk át, míg a kútban a falak körül jégpalást nem képződött és így a források el nem zárattak. Ha a forrást, mely a jégpalásttal el van zárva, hasznosítani akarjuk, a rétegbe fával bélelt csövet helyezünk el, a fát kifúrjuk és tetszés szerint nyitható vagy zárható szeleppel látjuk el. + Hogy eljárásunk szerint aknák vagy alagutak hajtásánál egyes rétegeket, melyek pl. futóhomokból vagy más víztartórétegből állanak, bizonyos határokon belül ki lehessen szárítani és a hátúi levő vizet el lehessen zárni, oly módon járunk el. hogy az E szekrényt vagy hengert (I. rajzlap (5. ábra és IV. rajzlap 10. ábra), melynek átmérője a hajtandó aknáénál vagy alag úténál kisebb és melyet az alagútvájat fejénél vagy az akna talpánál mélyebbie sülyesztiink le. mindaddig, míg száraz rétegbe nem jut és mely egymástól bizonyos távolságban h' cső csonkokkal van ellátva, (IV. rajzlap 10. ábra). Ezek az akna hajtása közben födelekkel vannak elzárva, és arra szolgálnak, hogy azokból kiindulva a szükségletnek megfelelően az akna tengelyére súgaras irányú közel vízszintes fúrólyukakat, fúrunk, melybe azután az 1. rajzlap (>., IV. rajzlap 10, illetve a II. rajzlap 7. és a III rajzlap 8. és 9. ábráin látható F fagyasztócsöveket helyezzük el. Hideg folyadék czirkuláltatása által a víztartóréteg az akna vagy alagút körül kiszárítható és így a víz bizonyos határokon belül a rétegből távol tartható. A futóhomok és más hasonló víztartórétegek kiszárítására bizonyos határokon belül néha csak egy K szekrényt vagy hengert sülyesztiink el (IV. rajzlap 11. ábra), mely fémből készül, alul és fölül elzárjuk és hideg sóoldattal, gázzal vagy levegővel töltjük. így a réteget a szekrény környezetében pár méternyire kiszárítjuk. Ha ily aknákat ipari czélokra szolgáló pincze vagy jégverem gyanánt akarjuk használni, kettős fallal látjuk el és a falakközölt hűtőközeget keringtetünk. SZABADAT.MI IGÉNYEK. 1. Kijárás víztartó rétegeknek talajvíz tükre alatt való kiszárítására és hűtésére, illetve ily állapotban tartására, valamint a 1 eh ütött téren kívül levő víznek távoltartására, jellemezve : a) magukba visszatérő fúrólyukak egy sora által, melyekbe a 7. és 8. ábrán látható fagyasztó készülékek vannak elhelyezve, úgy hogy azok a réteg egy részét közre fogva abból a vizet elvezessék, mely víz azután a fölszínre hozható.
