7642. lajstromszámú szabadalom • Újítások légfűtési berendezéseken
— 3 — b csavarokkal esavaroljuk össze (10. ábra), a mennyiben közéjük teljes tömítés czéljából az a asbestszalagokat helyezzük, úgy hogy az elégtelen tömítés folytán égési termék a megmelegítendő levegővel nem keveredhetik. A köpenynek függélyes falai fölül és alul a C' födél kerületén az r karimába jutnak és a tömítés itt is szintén beillesztett a asbestcsíkok által történik (11. ábra). A belső fűtőbordák lényegesen nagyobb fűtőfölületet adnak és egyúttal merevítik is a T csöveket. Hogy ezen csöveket is végeiken jól tömítsük, ezek végeiken a kis c karimákkal vannak ellátva és ezek és a C" födelek közé ismét asbestgyúrűket illesztünk (12. ábra), úgy hogy az összecsavarolás után az egész tökéletesen tömítve van-A légfűtőcsövekben elrendezett belső fűtőbordák, melyek között a levegő elvonul, a fűtőcsövek falait állandóan a vörös izzás hőmérséklet alatt tartják, úgy hogy a levegőt sohasem lehet 100° fölé melegíteni és túlhevíteni, míg másrészt az égési gáztermékekben állandóan jelenlévő szénoxydnak a megmelegítendő levegőbe való jutása a fűtőkamra falainak tökéletes tömítése által lehetetlenné van téve. Ezen fűtőberendezésnél a fűtés a következő : Miután a rostélyon lévő fűtőanyagnak izzását, mely a tüzelési térbe áramló levegőnek a kettősfalú p ajtók segélyével (1.. 2. és 3. ábrák) való előmelegítése által elő van segítve, megkezdte, úgy a rostély fölhevül és ezáltal a vízből fejlődő gőz átáramlik a rostélyon lévő izzó szénen és a központi csőbe igen dús széntartalommal bíró gázok jutnak, melyek ezen térnek magas hőmérséklete folytán elégnek, úgy hogy ezen csőből a fölső 0 nyíláson nagyon forró égési termékek elégetlen részek nélkül jutnak az E fűtőkamrákba, a hol azok a T légcsöveknek valamennyi csoportja mellett sorban elhaladnak, a mennyiben a C3 rekeszfalak kényszerítik azokat, hogy egyszer fölülről lefelé, a következő szakaszban alulról fölfelé, a legközelebbiben aztán ismét fölülről lefelé és így tovább haladjanak, míg végül a T' csövön át a kéménybe távoznak. A fűtőtelepek melegüket az őket körülvevő fűtőgázoktól nyerik és egyidejűleg a központi csőtől sugárzás által. A külső levegő K-án ömlik be a fűtőtelepek alatt, áthalad a belül fűtőbordákkal ellátott T légfűtő csöveken alulról fölfelé, a hol is fölmelegszik és a fűtési berendezés födele alatt fölhalmozódva, innét az B nyílásokon át a kivánt helyre, illetőleg a szükség szerint a légcsatornákba vezetjük. Miután a csatornákat csupán tökéletesen olgázosított égési termékekkel és sugárzó meleg segélyével hevítettük, úgy azok sohasem lesznek vörös izzóvá és a fűtőlevegőnek különben oly gyakran bekövetkező túlhevítése ezáltal teljesen ki van zárva A fűtőlsvegő tiszta marad és nyomait sem tartalmazza a fűtőtérből eltávozó szénoxydnak. Ily módon aránylag csekély mennyiségű tüzelőanyaggal, mely lehet szén, fa, koksz stb, nagymennyiségű 80° 100°-ra hevített levegőt nyerünk. Ezen fűtési berendezést igen jól alkalmazhatjuk szakadatlan tüzeléshez (17. és 18. ábrák). A tüzelési tér itt egészen hasonló az előbbihez azon egyetlen különbséggel. hogy az A cső tűzálló téglák helyett öntött vasból van építve. A tüzelési kamra az előbbihez hasonló alakú azon különbséggel, hogy egy öntött vasból készült kívül fűtőbordákkal ellátott D edényt képez. Ezen tűztér a füstelégető A csővel a kívül fűtőbordákkal ellátott G könyökcső segélyével van összekötve, A tűztérhez fölül a iö°-nyi hajlással bíró 11 csőtoldat csatlakozik, mely az M födél segélyével el van zárva. A tüzelőanyagot az / csatornának fölső nyílásán át adagoljuk a rostélyra. a mennyiben annyi tüzelőanyagot töltünk • be, hogy az hosszabb ideig tartó fűtésre elegendő legyen és a mily mértékben a tüzelőanyag alul elég, fölülről önműködőlég további anyag hull a rostélyra. Ezen foganatosítási alaknál a rostély hasonlóképen alul vízbe lehet merülve, ámbár a 17. ábrában nincs úgy rajzolva. A levegőnek a rostély alá ömlése a csavarral elzárt N légnyílás által szabályoztatik, úgy hogy a légbeömlést pontosan és
