7637. lajstromszámú szabadalom • Újítás vízgáznak füstmentes generator tüzelésnél való elégetésére

— 3 — hassuk, nevezetesen, hogy a tiizet csillapíthassuk, n kályha alsó részén külön a J gyüjtőkamarába torkoló K friss légvezeték van, melynek szabályozasával a J kamarában uralkodó hőfokot megfelelően szabályozni és a fölállításra szolgáló teret szellőztetni lehet. A K csatorna szabályozható k nyílásokkal ellátott ajtóval van ellátva. A 4. és 5. ábra a 2 és 3. ábrának megfelelő kiviteli módozatot tüntet föl, melynél a szigetelő anyagból készült generátor egy vagy több darabból készült ehamotte-süvegből áll. A szekundár-levegő a rács által megszakított rostélyon megy át, úgy hogy a töltőaknán fölszálló szecunüar-levegő a fütőgázokat derékszög alatt érje. A kályha fölső része nem áll egyes légcsövekből, hanem egy nagy gázelégető kamarát képez, melyet csak egy L cső oszt két egymás fölött fekvő részre. Az alsó kamarában a gázok még egyszer jól összekeverődnek, hogy az L kőrácson áthúzódva ennek izzó falain — ha eléghető anyagokat még tartalmaznak meggyuladjanak és elégjenek. A fölső kamara falai ily módon a lehető legkedvezőbb viszonyok között sugározzák ki a bőt, minthogy tiszta égéstermények folyják azokat körül és soha el nem kormozódhatnak. A 6. ábra a 2. és 3. ábrának megfelelően ábrázolt kályhát mutat be, melynek két J J1 gázelégetőkamarája van, úgy hogy a külön bevezetett szekundiir-levegő külön g elzárt meghatározott mennyiségű gázra hasson. Mig az 1—6. ábrán a levegőt a rostély alá vezetjük, a 7. és 8. ábrán a láng a rostélyon csap át. A töltőakna egyrészt fölül a töltőajtó segélyével van elzárva, azonkívül a közvetlenül a kürtőbe nyíló r légvezetékhez is csatlakozik, mely az aláfűtést megkönnyíti és melyet, ha a láng akkora, hogy a rostélyon át lefelé húzható, elzáratunk. A szekundár-légvezetékből ágazik a töltőakna fölé a H cső, mely az ellenőrző nyílás alatt torkol a légaknába, hogy a tüzelésnél fejlődő gőzöket lenyomja. A generátor falában a rostély mellett czélszerűen hasítékok vannak alkalmazva, melyeken a vízgőz az E edényből egész a töltőaknába jut és ott a szén által fölszívatik. Kitűnt, hogy ily aknában a kellő vízgőzmennyiség akadály nélkül szállhat föl, és hogy a vízgőzt a füst nem teljes mennyiségben ragadja el. A rostélyon átcsapó láng a víztartály fölött húzódik a J elégetőkamarába, melybe a szekundar-vezetékből annyi nagy mértékben túlhevített szekundiir-levegő áramlik be, hogy az égés tökéletesen megy végbe. A fűtőhőfok további szabályozása könnyen lehetséges annak következtében, hogy a víztartály alatt a primár-légvezetés szabályozható. A készülék megválasztott alakjánál a füstvezetés módja olyan, hogy a falak egész a fenékig egyenletesen melegedjenek föl. A rostély fölött a kemencze homlok- vagy oldalfalán n piszkálóajtók vannak, melyeken a tiizet fűtés közben szítani lehet. A 9. és 10. ábra a találmány egy módosítását mutatja takaréktűzhelyre alkalmazva. Nagy mértékben fölhevített tertiar-levegőt vezetünk itt is a töltőakna fölső nyílásáig, hogy a fűtőanyagból származó gázokat lenyomhassuk, és hogy ama térben, melyben a tűzhely áll. rossz szag ne keletkezhessen. A szekundar-légbevezető cső nyílásai szabályozhatók, és vagy elölről (alaprajz a 9. ábrán) vagy oldalt (alaprajz a 10. ábrán) torkol a kemenczébe, ebből a töltőakna mellett levő csövekbe nagy mértékben fölhevült elégetésre szolgáló levegő áramlik be, még pedig közvetlenül a tüzelő tér mögött és a vízgőzzel kevert generátorgázokba áramlik, hol az egész gázkeverék alapos összekeveredését idézi elő. Ennek következtében az 0 sütőteret és W forralót minden oldalról meleg levegő veszi körül, nevezetesen a sütőteret főleg fölülről fölmelegítik a gázok, úgy hogy azok a gázok a lehető legtökéletesebben hasznosíthatók és a kürtőben nem túlságosan magas hőfokkal szállnak el. A tiszta gázláng, mely közvetlenül a töltőakna mögött csatlakozó elégetőtérben az erősen fölhevített szekundiir-levegő bőséges mennyiségben való bevezetése következtében keletkezik, a hátsó részét mindig szabadon tartja, ép úgy meggátolja, hogy a fa-