7466. lajstromszámú szabadalom • Javított füstemésztő berendezés csöves kazánok, különösen lokomotivok számára

Megjelent 181)7. évi márczius hó 4-én. MAGY. K1R. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LETRAS 7466. szám. V/c. OSZTÁLY. Javított füstemésztő berendezés csöves kazánok, különösen lokomotivok számára. KINGSLEY ALBERT FRANKLIN KERESKEDŐ WASHINGTONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1896 szeptember hó 22-ike. A jelen találmány csöves kazánoknak füstemésztő berendezésére vonatkozik, különösen mozdonyok számára, mely berendezésnél a tűzszekrényben a tűzcsőnyaláb előtt, tűzálló anyagból készült haránttartókon, a tüzelő ajtótól a tűzcsőnyaláb alsó vége felé lejtő légelosztórostély van elrendezve, melynek egyes rúdjai a légbevezetés czéljából tengelyük irányában átfúrt és oldalt átlyukasztott, tűzálló anyagból készült részekből lazán és akként vannak összeállítva, hogy ezen részeknek egyik vége csappal és másik vége tágabb fúrattal van ellátva, a melybe a következő résznek csapja betolatik, a mikor is ezen részeknek illesztési hézagai egyidejűleg a haránttartóknak kivágásaiban feküsznek; ezen tartók kiszögelésekkel illeszkednek az említett részek közé és ez utóbbiak ismét kiszögelésekkel a tartók közé, az említett rúdak végül a csőnyalábnak bizonyos csatornáival közlekednek, a melyek a külléggel állnak összeköttetésben. A jellemzett légelosztórostély eddigelé akként foganatosíttatott, hogy a haránttartókat egész hosszukban egy darabban állították elő és hogy azokat két, a kemenczeoldalok mentén elrendezett csőalakú és a kazánvíz által körüláramlott vasrúd akként hordta, hogy azok végeikkel ezen vasrúdakon ültek. A gyakorlatban azonban bebizonyult, hogy ily körülmények között a haránttartók nem voltak mindig elég szilárdak légelosztórostélynak elbírására, még akkor sem. ha azokon vasrudakat dugtak át, úgy hogy kénytelenek voltak a tartókat középen alátámasztani. E végből a megterhelt vasrúdak számát a kemenczének szélessége szerint háromra és négyre kellett fölemelni. Ekkor azonban az tapasztaltatott, hogy a részeknek egyetlen kiterjedése és összehúzódása folytán az egy darabból álló haránttartók időnként a törés veszélyének voltak kitéve, más szóval, hogy az egész szerkezet biztossága veszélyeztetve volt. Egy további nagyon érezhető hátrány pedig abban állott, hogy ha a rostélyt egy helyütt ki kellett javítani, az egész szerkezetet szót kellett szedni, mivel az egyes haránttartók összefüggő egészet képeztek. Hogy a légelosztórostélyt a fölsorolt és még más egyéb hátrányaitól is megszabadítsuk, 3 vagy <4 támasztó vasrúddal egyetemben a jelen találmány szerint tűzálló agyagból készült haránttartókat alkalmazunk, melyek mindegyike egyes két vasrúddal alátámasztott részekből van alkotva. Ezen újítás által oly légelosztórostélyt nyerünk, melynek ürös rúdjai mindannyian