7389. lajstromszámú szabadalom • Lámpa nehéz szénhydrogének égetésére
— 2 — galmasan és tetszőleges nyomásra beállíthatóvá tesszük. A diafragma közepén a tartály belseje felé fordult h szög van, melyhez a kétkarú i emelő van csuklósan kapcsolva, mely a konzoltartó n csapja körül lengő mozgást végez, melynek másik karjához ^-nél a /.• tag csuklósan csatlakozik, ez utóbbi §-nál egy másik egykarú i1 emelővel van csuklósan kapcsolva, mely ismét o körül forog. Emez emelőhöz az l kúpos szelep csuklósan csatlakozik, mely a <1 csőbe vezetett szénhidrogénnek m beömlő nyílásat zárja el, illetve nyitja meg, annak megfelelően, hogy az e kamrában a nyomás az f diafragmára ható g rúgó nyomásánál kisebb vagy nagyobb. Az emelők és a rúdazat súlya oly módon van kiegyenlítve, hogy ha a lámpát szállítjuk vagy ha rázkódások érik. az e burkolatban nyomásingadozások föl ne lépjenek, minthogy a regulátorban levő tömegek az emelők által ki vannak egyenlítve. Ha például fölfelé ható lökés éri a lámpát, a szabályozó összes részei fölfelé mozognak, tehát a h rúd, mely a rúgó és a diafragma súlypontirányába esik, valamint az i emelő súlypontja, mely ennek hosszabb karjába esik, a k tag p pontját lefelé húzzák, minthogy az i emelő az n pont körül forgatható; de egyidejűleg az i emelő, minthogy ez o körül forgatható, a k tag q pontját emelni kívánja, úgy hogy a rázkódásnak eme kétféle hatása, ha a súlyok helyesen vannak elosztva, egymást lerombolja és az l szelep az e tartályban levő gáz feszültségét a rázkódtatástól függetlenül szabályozza. Az ily módon a tartályban konstáns nyomás alatt álló folyadék a tartály födeléhez csatlakozó lángzóba egy furaton jut be. A lámpát legczélszerübben a b szelep elzárásával lehet eloltani, mert ekkor az e tartályban levő nyomás a rendes légköri nyomásra redukálható. A lángzó u burkolatában egy t csap van, melynek segélyével a láng csökkenthető vagy eloltható. A tulajdonképeni lángzó berendezése olyan, hogy az a lángot ne csak ellapítsa, és így a világítótólületét növelje, hanem hogy a sok oxigén bevezetése következtében egyúttal az elégést is tökéletesebbé tegye, úgy hogy eme lámpában a legnehezebb, különben nagyon kormozó szénhidrogének is égethetők. A lángzó azonkívül rendkívül egyszerű, mechanikus berendezései nincsenek, a melyek. mint az eléggé ismeretes, könnyen megsérülnek és a kezelésnél bizonyos ügyességet követelnek meg. A láng kiterjedése és a tökéletes elégés oly légvezetési mód segélyével létesül, melynél a láng két légáramütköző síkjában van. eme légvezetés megfelelően alakított, illetve kiképezett csatornák segélyével érhető el. Eme csatornák vagy a lángzóban, vagy a hengerben vannak alkalmazva, a henger pedig szívó gyanánt hat, mely a lánghoz a levegőt ellentétes irányban vezeti. Emez az 1. és 2. ábrán látható átfúrt lámpahengerrel bíró szerkezetnél a lángzó a fölcsavart, átfúrt B darabból áll. melyben a C cső van elhelyezve és melyre az ép fenekű D galéria van szerelve. Körülbelül a C cső torkolatával egy magasságban a henger ellapul és FA furatokkal van ellátva, melyeken a beszívott levegő a lánghoz ellentétes irányban jut be és így a lángot ellapítja. A 3. ábra szerinti kiviteli módozatnál a lángzó bizonyos számú F lángzócsőből áll, melyek gyűrűalakban vannak elhelyezve, és alul egy G részben egyesülnek. Ez az n csapburkolatra csavarmenetek segélyével erősíthető meg. A csövek fölső végei a lámpahengert tartó H részben vaunak, melynek ferde 1 furatai vagy. csatornái vannak. Eme túratoknak az F csővekre viszonyított elhelyezése olyan, hogy a furatokon beáramló levegő úgy oszoljon meg. hogy minden egyes lángzónái fejlődő lángot két ellentétes irányú, egymást keresztező légsugár érje, a szénhidrogén pedig koromképződés nélkül, tökéletesen égjen el. Az egyes lángzóknál fejlődő lángnyelvek ily módon zárt koszorút képezzenek. A 4. és 5. ábra a lángzó egyszerűbb kiviteli módozata, melynél az egyes k lángzócsövek L öntvényben vannak, melynek fölső
