7361. lajstromszámú szabadalom • Önműködő transformátor-kapcsoló
2, — mator használati feszültségre emelkedik Az armatúrákat és a kapcsolókat hordó rn emelőkar új helyzetében E elektromágnes működése folytán marad meg, a mennyiben a lámpákat tápláló áram az E mágnes tekercselésében is kering s ez úgy van szerkesztve. hogy a gyakorlatban előforduló legkisebb áramerősségnél armatúráját s ezzel együtt az m emelőkart már fogva tartsa. Ezen emelőkar csak akkor fog G ellensúly hatása alatt a rajzolt helyzetbe visszatérni, lm az áramfogyasztás s így E mágnes vonzása is megszűnt. A gyakorlatban a jelzett folyamat azonban nem folyik le oly simán, a mennyiben bekapcsoláskor zavaró lökések lépnek föl, miknek folytán gyakran megesik, hogy E mágnes nem képes armatúráját megragadni s az emelőkar ismét visszaesik. A lökések e kedvezőtlen hatását D mágnes armatúráján alkalmazott a b megakasztó szűnteti meg, mely e lökéseket fölveszi s a bekapcsolás pillanatában az m emelőkart mechanikailag fogva tartja. Ezen a b megakasztó csak rövid ideig szerepel s az m emelőkar szabad visszaesését nem gátolja, mert a transformatorhoz kapcsolt I) mágnes armatúráját mindaddig fogva tartja, míg az m emelőkar vízszintes helyzetben van s csak akkor ereszti el, miután ez rajzolt helyzetébe ismét visszatér, vagyis a transformatort gyakorlatilag lekapcsolta. De ezen mágnessel is a kivánt czélt alig érjük el, ha nem gondoskodunk arról, hogy működése az áramzárlathoz viszonyítvá némileg elkésve következzék be. E késleltetést azonban nagyon egyszerűen érjük el azáltal, hogy a mágues áramkörébe egy az áram hőhatása alatt tetemesen változó (még pedig itt csökkenő) ellenállást, pl. I izzólámpát iktatunk. Az itt leírt transformatorkapcsoló mint önálló készülék mindenütt használható, hol az elosztótelepek egyes transformatorokból állanak, vagy ott, hol két vagy több transformatort egyidejűleg kell rá- ill. lekapcsolni. Ha azonban a transfonnatorok két vagy több tagból álló, párhuzamosan kapcsolt transformatorcsoportot alkotnak s az a föladat, hogy az egyes transformatorok csak a szükségletnek megfelelőleg kapcsoltassanak rá vagy le: akkor ezen készülék még egy új elemmel, vagy ennek többszörösével bővül. Ezen elem az áttekinthetőség könnyítése czéljából külön, a 2. ábrában van vázolva. Ez egy egyszerű mágnes, mely bizonyos áramerősségnél armatúráját magához vonzza, s ezzel a transformator rákapcsolását eszközli. Elkapcsolása a 3. ábrában van föltűntetve, (melyben az egyszerűség kedveért az első transformator állandóan bekapcsoltnak vétetik) működésbe pedig akkor lép, más szóval a 7'2 7'3 stb. transformatort akkor kapcsolja rá, midőn a megelőző transformator munkabírásának határát elérte. A lekapcsolás fordított sorrendben, s akkor megy végbe, mikor az összes teher annyira leszállott, hogy a csoport egy-egy tagja nélkiilözhetővé vált. Habár ezen eljárás igen egyszerűnek mutatkozik. a gyakorlati kivitelben mégis bizoii3-os nehézségek merülnek föl. A legfőbb nehézség abban áll, hogy e maximumkapcsolót úgy kell beállítani, hogy armatúráját félannyi áramnál még elég biztosan megtartsa, mint a mennyinél magához vonzotta. Ellenkező esetben az emelőkarok könnyen állandó ingadozásba jöhetnek, a mi eltekintve az érintkező részek gyors elpusztulásától, elviselhetetlen feszültséghullámzásokat idéz elő az áramkörben. E lehetőség kikerülése végett az emelőkart úgyszólván fölbillenővé teszem azáltal, hogy az ellensúlyt tartó kar megterhelését helyzetének megfelelőleg csökkentem vagy növelem, vagyis önműködőlég változtatom. Ezt gördülő vagy csúszósúllyal.legegyszerűbben egy, részben higannyal megtöltött s a forgás tengelyére erősített R üvegcsővel érem el. Ez azt eszközli, hogy a rendszer mágneses viszonyai mechanikailag fokoztatnak. más szóval: hogy a bekapcsoláskor természetesen növekedő mágneses húzás támogatva lesz az ellenkező kar önműködő leterhelése, kikapcsoláskor pedig annak megterhelése által. Ily berendezéssel egyensúlyi állapot nem jöhet létre s a kapcsoló ingadozása ki van zárva.
