7299. lajstromszámú szabadalom • Robbanó gázok által működő motorokon eszközölt újítások a és gázok keverése és elgőzösítésére szolgáló módszer
végén lévő </2 csavaranya közé helyezett g1 csavarrúgó a szelepet zárja. A rúgót oly erősre készítjük, hogy a szelepet állandóan zárva tartsa, de ha a hengerben a dugattyú váltakozó mozgása által vacuum vagy részben vacuum keletkezik, a szelep önműködőlég kinyíljék, hogy a szükséges mennyiségű szénhydrogén és kiillevegő által képezett robbanókeveréket bebocsássa. A hengert ellátjuk H kibocsátó szeleppel, melyet a rajzban világosság kedveért a henger túlsó oldalán ábrázoltunk; azonban bármely helyre helyezhető. Ezen szelep lényegében a bebocsátószelepekkel hasonló szerkezetű, h szelepszárat h1 csavarrúgó állandóan zárva tartja. A gépállvány egyik oldalán J csúszórúdat helyezünk el, mely mozgását i i1 fogaskerekek által a forgattyús tengelytől nyeri a gép minden lökete alkalmával, mi által a kibocsátó szelepet a gép hátra felé mozgása alatt kivánt időben nyitja és az elhasznált gázokat és égési terményeket kibocsátja. A csuszórúd fl hengercsigával bir (1. ábra), mely az i1 fogaskerék i3 kivágásában mozog azon czélból, hogy a csúszórúdat kellő időben megfelelően működtesse. Ezen szerkezetet csupán azért ábrázoltuk és irtuk le, hogy megmutassuk, miként nyitható a kibocsátó szelep mechanikai úton; nem ragaszkodunk szigorúan ezen szerkezethez, mennyiben ezek különböző kivitelben már ismeretesek. A szelep összekap csolása pedig a géppel csupán mechanikai ügyességet igényel. A kibocsátószelep h1 csavarrúgóját oly erősre készítjük, hogy az a szelepet mindenkor zárja és csak az atmospherikus nyomás fölötti erővel nyithassuk. A szénhydrogén elpárologtatásáról, a levegő-mennyiség növelésére és a fölrobbantásra a dugattyú henger egyik végéhez közel, a dugattyú hátrafelé történő útjában, — mely körülbelül a forgattyú '/s-ad fordulatának fe'el ínég — K szilárd elektródát alkalmazunk. Ezen elektródát elszigeteljük a gép állványától és k drót által KL teleppel összekötjük. A dugattyú belső felére egy másik L elektródát alkalmazunk, mely jelen esetben rugalmas elektróda. A dugattyú hátrafelé mozgása alkalmával primar villamos szikra keletkezik, mely a szénhydrogén elpárologtatását s annak levegővel való keverését teljesíti, úgy, hogy a dugattyú tovább mozdulása alatt keletkezett sekundar villamos szikra a keveréket fölrobbantja s a motort mozgatja. A 3-ik ábra K elektródát elkülönítve nagyobb léptékben mutatja. Belső vége /cMiél kengyelalakú, azonban a körülményeknek és föltételeknek megfelelőleg bármily más alakú is lehet. L elektródát liid alakban készítjük s l csavarrúgóval látjuk el (4. ábra). A rúgó egyik vége l1 kinyúlik, hogy a dugattyú váltakozó mozgása alkalmával K elektródával érintkezhessen. A csavarrúgós vagy rugalmas L elektródának kellő hosszúságot s a csavarrúgónak kellő tekerődési számot adunk, hogy a szilárd K elektródával való érintkezés alatt megfelelően kitekerődjék és visszahúzódjék, miáltal az ilyen elektródának lágyítását és keményítését elkerüljük. Az ily szerkezetű elektródának ^lőnye, hogy a szilárd elektródával mindig rugalmasan és egyenletesen érintkezik. Továbbá azáltal, hogy rugalmas, az érintkezés sebessége egyenletes és független a dugattyú sebességétói, miáltal mindenkor hosszasan tartó villamos szikra keletkezik. Ennek oka az, hogy a rugalmas elektróda szabad végét a szilárd elektróda vége mindaddig tartja, míg a csavarrúgó feszültségének határát elérte, ekkor a rúgó szabad vége gyorsan és egyenletesen lepattan a szilárd elektródáról, a dugattyú bármily sebességénél. A közönséges rúgós kontaktusoknál a rugalmas elektróda különösen ott. ahol a dugattyúhenger belsejébe van helyezve és a gázok hőjének ki van téve, gyorsan fölveszi a gázok hőmérsékét s előbb-utóbb elveszti rugalmasságát, miáltal a kivánt eredmény elérésére alkalmatlan lesz. Mint láttuk a szilárd K elektródát a henger zárt végéhez közel helyezzük el, a rugalmas L elektródát pedig a váltakozó mozgású dugattyúhoz erősítjük. Megjegyezzük, hogy az elektródákat föl is cserélhetjük. A főelv az,
