7163. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő áramelosztókkal ellátott elektromos vasútak vezetékrendszerében

tromágnes g horgonya vonzatik és az F kerék szabaddá tétetik.

A G horgony forog és ezen mozgásában az m. n, n1 karokat magával húzza, melyek megfelelőieg az a1-1, a13 és a15 érintkezőkre jutnak, és a mozgását folytató kocsi az áramot csak yli által kapja, (15. ábra) .4 két g. gl horgony ismét beleesett az F kerék bevágásaiba, míg az I gátló a t. t' kontaktlapocskákkal megint elfoglalta szimmetrikus helyzetét a g. g' horgonyok p. p, karjaihoz és az i, i tekercsek j. j' kontaktjaihoz kéj)est t2 megmaradt Z2-ö\\. mert az I gátlóval szilárdan összekötött 02 peczek csak a v hüvely bevágásában tolatott el.

Az egész idő alatt, míg yli kontaktelem a kocsit elektromossággal táplálja, a G induktornak az a törekvése, hogy az épen befejezett forgás irányában tovább forogjon a mit azonban nem tud megtenni, mert az F kerék a g, g horgonyok által állásában megtartatik.

Ha a kocsi a nyíl irányában tovább halad. akkor sorban létesíti a hidat y^-y13, Z/13-//12- y^-y11 között, minden hídképződés közben az 1 gátló ismét elfoglalja a I I. ábrában jelzett állást és a, t. t1 a j1 kontaktust mindenkor akképen állítja helyre, hogy <j horgony kikapcsoltnak.

Mindenkor, ha már nincs híd, az / gátló ismét a 15. ábrában jelzett helyzetbe jut. míg A- folyton a Z2-ön marad.

Ha a kocsi hátrafelé megy. akkor ugyanezen tünemények ismétlődnek, csakhogy ekkor az E1 elektromágnesek p1 karral ellátott g1 horgonya viszi magával az I gátlót.

.I2 átmegy Z2-re és a kis •/. JK G motor mozgása, iránya ellenkező lesz.

Az eddigiekből világos, hogy az i, i1 tekercseknek az a föladatuk, hogy a g. r/1 horgonyokat mindig kikapcsolják, ha az a A. h1 tekercsek által nem történik.

Tényleg, valamennyi eddigi ábrákban csak egyetlen egy F kerék van rajzolva: ha a két g. g1 horgony ezen kerék kivágásait el nem hagyta volna, akkor a G horgonynak és valamennyi vele összekapcsolt résznek forgása lehetetlen lett volna. Lehetséges ezen i. il tekercseket mechanikai berendezésekkel helyettesíteni az által, hogy h és illetve h1 vonzási erejét fölhasználjuk.

A 17. ábrában már most két F, F1 kerék van rajzolva, a melyekbe az illető g. g1 horgonyoknak kapaszkodniok kell. Ez a két kerék gyönge súrlódással C tengelyen vannak elhelyezve és azokat ugyanezen C tengelyre ékelt egy-egy w zárókerék viszi magával : egyike ezen kerekeknek jobbra, a másik balra forog. Ebben az esetben az i i1 tekercsek fölöslegesek, mert ha a g horgony az F kereket is elereszti, azért mégis g1 érintkezésben marad az Fl kerékkel, de a G horgonynak a kívánt irányban való forgását és az m. n. nx karoknak előrehaladását nem akadályozza.

A IS—21. ábrákban föltüntetett változatban szintén találunk egy sor a0, a1, a2 érintkezési darabot, melyek az A1 forgó kereszthez tartozó A gyűrűn vannak elhelyezve házatokkal össze vannak kötve a pályának megfelelő kontakt-elemeivel: w. n. n1 karokat. melyek egy, a függélyes G tengelyivel szilárdan összekötött B1 forgókeresztre vannak szerelve és a D illetve e és e1 sarkokkal B, c és c1 kefék és kontaktgyűrük által összeköttetnek: egy egészen különös körülmények között, hajtott motort és egy F kereket, mely ezen motort a függélyes c tengellyel összeköti a czélból. hogy azt és ez által az m. #. nl karokat időközönként!mozgásba hozza az elosztók általiéiektromossággal táplált kocsi mozgásának irányában.

Azonban mindezen részek, (érintődarabok, karok, motor és kerék) olyan elrendezésűek és kölcsönös összeköttetésük olyan, hogy az egész elosztó lényegesen egyszerűsíthetik.

Az a érintődarabok széntömbökből készülnek, melyek fecskefark alakban lemetszve, az A gyűrűtől izolált b tartókra vannak montírozva.

Az a érintkezők egy kúp segítségével megerősíttetnek. mely a maga részéről egy csavarral megszoríttatik. Az m. n. nl karok bizonyos számú hajlítható fémszalagokból készülnek, melyek a BL forgókeresztre erősítvék. mely a függélyes C tengelyre van ékelve és ez utóbbinak mozgásában résztvesz.