7163. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő áramelosztókkal ellátott elektromos vasútak vezetékrendszerében

tromágnes g horgonya vonzatik és az F kerék szabaddá tétetik. A G horgony forog és ezen mozgásá­ban az m. n, n1 karokat magával húzza, melyek megfelelőieg az a1-1, a13 és a15 érint­kezőkre jutnak, és a mozgását folytató kocsi az áramot csak yli által kapja, (15. ábra) .4 két g. gl horgony ismét beleesett az F kerék bevágásaiba, míg az I gátló a t. t' kontaktlapocskákkal megint elfoglalta szim­metrikus helyzetét a g. g' horgonyok p. p, karjaihoz és az i, i tekercsek j. j' kontakt­jaihoz kéj)est t2 megmaradt Z2-ö\\. mert az I gátlóval szilárdan összekötött 02 peczek csak a v hüvely bevágásában tolatott el. Az egész idő alatt, míg yli kontaktelem a kocsit elektromossággal táplálja, a G in­­duktornak az a törekvése, hogy az épen befejezett forgás irányában tovább forogjon a mit azonban nem tud megtenni, mert az F kerék a g, g horgonyok által állásában megtartatik. Ha a kocsi a nyíl irányában tovább ha­lad. akkor sorban létesíti a hidat y^-y13, Z/13-//12- y^-y11 között, minden hídképződés közben az 1 gátló ismét elfoglalja a I I. ábrában jelzett állást és a, t. t1 a j1 kon­taktust mindenkor akképen állítja helyre, hogy <j horgony kikapcsoltnak. Mindenkor, ha már nincs híd, az / gátló ismét a 15. ábrában jelzett helyzetbe jut. míg A- folyton a Z2-ön marad. Ha a kocsi hátrafelé megy. akkor ugyan­ezen tünemények ismétlődnek, csakhogy ek­kor az E1 elektromágnesek p1 karral ellátott g1 horgonya viszi magával az I gátlót. .I2 átmegy Z2-re és a kis •/. JK G motor mozgása, iránya ellenkező lesz. Az eddigiekből világos, hogy az i, i1 te­kercseknek az a föladatuk, hogy a g. r/1 horgonyokat mindig kikapcsolják, ha az a A. h1 tekercsek által nem történik. Tényleg, valamennyi eddigi ábrákban csak egyetlen egy F kerék van rajzolva: ha a két g. g1 horgony ezen kerék kivágá­sait el nem hagyta volna, akkor a G hor­gonynak és valamennyi vele összekapcsolt résznek forgása lehetetlen lett volna. Lehet­séges ezen i. il tekercseket mechanikai be­rendezésekkel helyettesíteni az által, hogy h és illetve h1 vonzási erejét fölhasználjuk. A 17. ábrában már most két F, F1 kerék van rajzolva, a melyekbe az illető g. g1 hor­gonyoknak kapaszkodniok kell. Ez a két kerék gyönge súrlódással C tengelyen vannak elhelyezve és azokat ugyanezen C ten­gelyre ékelt egy-egy w zárókerék viszi ma­gával : egyike ezen kerekeknek jobbra, a másik balra forog. Ebben az esetben az i i1 tekercsek fölöslegesek, mert ha a g horgony az F kereket is elereszti, azért mégis g1 érintkezésben marad az Fl kerékkel, de a G horgonynak a kívánt irányban való forgását és az m. n. nx karoknak előrehaladását nem akadályozza. A IS—21. ábrákban föltüntetett változat­ban szintén találunk egy sor a0, a1, a2 érint­kezési darabot, melyek az A1 forgó kereszt­hez tartozó A gyűrűn vannak elhelyezve házatokkal össze vannak kötve a pályának megfelelő kontakt-elemeivel: w. n. n1 karo­kat. melyek egy, a függélyes G tengelyivel szilárdan összekötött B1 forgókeresztre van­nak szerelve és a D illetve e és e1 sar­kokkal B, c és c1 kefék és kontaktgyűrük által összeköttetnek: egy egészen különös körülmények között, hajtott motort és egy F kereket, mely ezen motort a függélyes c tengellyel összeköti a czélból. hogy azt és ez által az m. #. nl karokat időközönként!moz­gásba hozza az elosztók általiéiektromos­­sággal táplált kocsi mozgásának irányában. Azonban mindezen részek, (érintődarabok, karok, motor és kerék) olyan elrendezésűek és kölcsönös összeköttetésük olyan, hogy az egész elosztó lényegesen egyszerűsíthetik. Az a érintődarabok széntömbökből készül­nek, melyek fecskefark alakban lemetszve, az A gyűrűtől izolált b tartókra vannak montírozva. Az a érintkezők egy kúp segítségével megerősíttetnek. mely a maga részéről egy csavarral megszoríttatik. Az m. n. nl karok bizonyos számú hajlítható fémszalagokból készülnek, melyek a BL forgókeresztre erő­­sítvék. mely a függélyes C tengelyre van ékelve és ez utóbbinak mozgásában részt­­vesz.

Next

/
Thumbnails
Contents