7128. lajstromszámú szabadalom • Kerékpár-abroncs rugalmas kipárnázása
Megjelent 1897. évi január hó 18-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 7128. szám. XX/c. OSZTÁLY. Kerékpárabroncs rugalmas kipárnázása. MÜLLER TIVADAR MÉRNÖK GROSS-SALZEBAN ÉS HOYER GUSZTÁV KERESKEDŐ SCHÖNEBECKBEN (ELBA/51). Szabadalmaztatott 1896 augusztus hó 12-étöl kezdve. A mostanáig használt kerékpárabroncsok; | melyeknek rugalmas bélelése, illetve kipár- I názása összeszorított levegőből áll. rögtön hatástalanokká válnak, mihelyt a gummitömlő csak a legcsekélyebb mértékben is megsérül. Az összeszorított levegő azonnal eltávozik és a kerékpár. — melynek főalkatrészét az összeszorított levegőréteg képezte. — használhatatlanná válik. E baj elkerülése és az összeszorított légréteg pótlása képezi jelen találmány tárgyát, mely abból áll. hogy az összeszorított légréteg helyett növények, mint pl. tengeri-, harmatkása, bodza és hasonló beles veteményeknek vízzel itatott bélé használtatik. A nevezett, vagy hasonló beles növények bélét fölaprítjuk, megnedvesítve a gummiabroncsokba visszük és pedig sajtolás mellett betöltjük és a telítésig vízzel itatjuk. Ezután az abroncsot légmentesen elzárjuk és így a növénybéltől fölszívott víz elpárolgását megakadályozzuk. A kerékpárabroncs ez által rendkívül rugalmassá válik, a mit az idéz elő, hogy a vízzel itatott növényből összenyomható, ha a menetelkor keletkező nyomás a vizet kiűzi annak lyukacsaiból: mihelyt azonban a nyomás megszűnik, a bél ismét fölveszi lyukacsaiba a kisajtolt vizet és ez által újból visszamegy eredeti helyzetébe, melyet teli állapotában elfoglalt. Az abroncs tehát a folytonos változó nyomás mellett a víznek a bél lyukesaiból való folytonos kiszorítása és azokba újból való belépése megy végbe és ily módon a növénybélnek tartós, mindig megújuló összehúzódását és kitágulását idézzük elő és ez által rugalmas párnát alkotunk. Az abroncs netaláni megsérülése esetében, akár hegyes kő. üveg vagy ehhez hasonlók által történjék is az, a karima csak rendkívül lassan válik hatástalanná, A tömlő által magába zárt és a béltől fölszívott víz nem távozik el egyszerre a keletkezett nyílásból, mint az eddig alkalmazott összeszorított levegő, hanem a növénybél csak igen kis mennyiségekben és pedig csak azon pillanatban, melyben a megsérült helynek az abroncson nyugvó teher teljes nyomását elviselnie kell. jön ki a tömlő megsérült pontjából. Ez oly előny, melyet annál • „. -NVOMDAUIBAS
