7029. lajstromszámú szabadalom • Aljzat vasúti járművek számára
a kerekekre, a mikor a másik fékgerenda, mely a működésbe helyezett fékgerendely mellett vau. Más szavakkal: Világos. hogy a 112 emeltyű az aljazat egyik végén helyzetében a 104 fékgerendán megmarad, mihelyt a fékláncz vagy a 114 vonórúd az aljazat másik végén megfeszíttetik; e közben a 100 vonórúdak az állvány egyik végén a fékgerendára működnek, úgy hogy ott a féktuskók a kerekek felé szoríttatnak. míg egyidejűleg a működésben levő fékemeltyű az állvány másik végén a hozzátartozó fékgerendát hasonlóképen a másik kerékpárhoz szorítja ; e szerint mind a négy féktuskó egy időben jut működésbe. A 2-4. ábrában 118 a kocsiszekrényt. 119 a síntisztítót ábrázolja, A védőernyő, melylyel az aljazat föl van szerelve, egészen hátul, a dobogó hátsó vége mögött van elhelyezve. A védőernyő két 120 és 121 hossz- és két 122 és 123 keresztpálezából áll (25. ábra), melyek legczélszerűbben gázcsövekből készülhetnek és egy merev keretté vannak egymással összekötve. A keret hossza egyenlő a kocsi szélességével. A keret egy fémsodronyból vagy más rugalmas anyagból készült 124 fonattal van átvonva, úgy hogy egy rugalmas síntisztító keletkezik, mely a vágányon fekvő nehezebb testek föllapátolására képes. A 120 pálczák hátsó végei 125 villás kampókba mennek át. E kampók függőlegesen álló szárai lyukakkal vannak ellátva és 120 szögekkel a 47 diagonál-merevítőkön foroghatólag erősíttetnek meg. úgy hogy a védőernyő az alsó kereten magasabbra vagy mélyebben alkalmazható. A rugalmas védőernyő hátsó végén egy 127 keresztsín van elhelyezve. A 127 keresztsín 128 konzolokat visel, melyeknek vízszintes szárain szabadon mozgó 129 szögek nyúlnak keresztül. A szögek alsó végei megfelelő összekötő darabok által vannak a védőernyő keretével összekötve, még pedig ez összekötő darabok a 122 pálczában foglalnak heljet, közel ennek végeihez. A 129 szögeken ülő tárcsák között 130 t's 131 tekercsrúgók vannak alkalmazva, melyek közül az utóbbiak ellenrugókul szolgálnak. A 129 szögek fölső vége csavarmenettel van ellátva és egy anyát visel, melynek segélyével a rugóknak tetszés sze rinti feszültség kölcsönözhető, és a rugalmas védőernyő vagy keret középső része kissé emelhető vagy lebocsátható. Ámbár a síntisztító rendes körülmények között csaknem vízszintes, mellső végével lefelé hajlottan fekszik, mégis beállhatnak oly körülmények, hogy ezen helyzetet meg kell változtatni. Ez egy állítókészűlék segélyével történik, mely a rugalmas síntisztítót tartó keretnek körülbelül közepén és közel annak hátsó végéhez van elhelyezve. Világos, hogy aránylag kisebb akadályok, mint kövek, a rugalmas síntisztító által föl emelhetők, miközben ezen síntisztító 130 és 131 rúgói annak fölemelését és lebocsátását s így az akadály lehajítását eszközük. Nagyobb akadályok azonban a síntisztító hátsó felébe gördülnek s ott fekve maradnak. a míg a kocsi megáll, a mikor aztán eltávolíttatnak. A föntebb említett, a síntisztító számára szolgáló állítókészűlék egy a 133 csapszög körül forgatható emeltyűből áll. melynek a síntisztító mellső széle alatt fekvő vége egy rugalmasan ágyait, lábbal működésbe hozható 134 nyomószög gél áll összeköttetésben. Az emeltyű hátsó vége ellenben egy függélyes, a 136 keresztsínnel csuklósán összekötött 135 rúddal van kapcsolva. A 136 keresztsín a dobogó 120 pálezáival van összekötve. Ha már most a kocsi vezetője a vágányon valamely akadályt lát feküdni, úgy először vagy fölvétetheti azt a síntisztító által és azt a 134 szögre a lábbal gyakorolt nyomás következtében a síntisztító fölemelésével ennek hátsó végére juttathatja, vagy pedig, a mikor az akadály elég kicsiny. a síntisztítót fölemelheti még mielőtt az az akadállyal érintkezett, úgy hogy a kocsi az akadály fölött szabadon elroboghat. A 88—41. ábrákban föltüntetett tengely-csapágy akként van berendezve, hogy pormentesen záródik és a tengely csapja önműködő kenést ka]). A csapágynak fölül egy kivájása van. míg azon alul egy szelencze van elhelyezve. E kivájásba és sze
