6991. lajstromszámú szabadalom • Éles töltény expanziós térrel
— 2 — illesztve a b hüvelybe, hogy annak a1 fölső része a b1 hüvelynyaknak karimájára támaszkodik. illetve arra ráfekszik, úgy hogy a b0 ürtérbe nyúló a8 rész kisebb átmérőt nyer. A 2. ábrában ellenben az « lövedék fölső a1 része és alsó as része között az a2 kúpos középrésszel bír, mellyel az az azonos alakú hüvelynyakba van beillesztve. A 3. és 4. ábrák példaképpen oly töltényeket ábrázolnak, melyeknél a lövedék és a hüvely közötti különös összeköttetés következtében az előbbi nemcsak a hüvelybe, illetve ajőportérbe való leesése ellen, hanem egyszersmind a kihullás ellen is tökéletesen biztosítva van, a nélkül, hogy ezen összeköttetés által a lövedéknek mozgási szabadsága, annak elsütésekor, korlátoztatnék. Ezen czélnak megfelelőleg a lövedék ogivalis a1 csúcsának éppen végén bír a legnagyobb átmérővel. Ezen a° ponttól lefelé a lövedék vékonyúl; ezen «2 vékonyodás egyenletes, folytonos kúpot képezhet és a mint ez a 6. ábrában látható, a legnagyobb átmérőtől a lövedék végéig terjedhet vagy pedig lehet a lövedéket végén az «x toldattal ellátni, mely részben ellentétesen kúpos, részben hengeres alakú (7. ábra); a2 kúpos rész lehet továbbá csak rövid is és ehhez csatlakozik aztán a hosszabb, hengeres a3 rész (5. ábra). A szokásos, egész röviden ráillesztett, vagy mint közönségesen kiálló (3. ábra) vagy befelé sülyesztett (4. ábra) b1 nyakrésszel ellátott b hüvely nyakrészében ugyanolyan belső átmérővel és ép oly haj lássál bír, mint a lövedék közvetlenül legnagyobb átmérőjű a° pontja után. A b1 hüvelynyak a megfelelő lövedékrészt úgy fogja körül, hogy a nyaknak fölső karimája még túlterjed a lövedéknek legnagyobb átmérőjű a° pontján, úgy hogy ezen pont a hüvelynyílásnál valamivel lejebb fekszik. Ezen kinyúló hüvelynyílást már most a fölfelé kúpos csúcsban végződő lövedékhez nyomjuk, miáltal úgy lefelé, mint fölfelé egy-egy b'1 ill. bs ellentámaszt képezünk a lövedék számára, melyek együttesen annak szükségképpen szoros ágyazást biztosítanak. Ezen egyszerű összeköttetés, mely a lövedék kiszabadulásával szemben az elsütés alkalmával semmiféle észrevehető ellentállást nem , fejt ki, annak a hüvely lőporterébe való beesését, valamint annak kihullását is meggátolja, a mi pedig a közönséges töltényeknél. különösen azoknak kocsikon és tölténytáskákban való szállításánál, a hol azok folytonos lökéseknek és rázkódtatásoknak vannak kitéve, igen gyakran előfordul és ez okból a használatos lőkészletnek egyik nem kicsinylendő hátrányát képezi. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Éles töltény a hüvelynek mellső részébe akkép elrendezett expanziós térrel, hogy a lövedék a kezdeti nyomásnak csökkentése czéljából a b hüvelynek expanziós térül szolgáló b" ürtérbe nyúl. 2. Az 1. alatt jellemzett tölténynek egy foganatosítási alakja, melynél a lövedék azon a° pontnál alább, a hol annak csúcsa a teljes lövedékátmérőbe megy át, kúposán vékonyodik és melynél a hüvely b1 nyakrészében belső átmérővel és ugyanazon hajlással bír, a mikor is a hüvelynek szájrésze még részben a legnagyobb átmérőnek a" pontján túl is körülzárja a fölső a1 lövedékrészt, úgy hogy a lövedék a hüvelyben úgy a lőportérbe való beesés, mint a kihullás ellen is biztosítva van (3. és 4. ábra). 3. Az 1. alatt jellemzett tölténynél oly lövedék, melynek legnagyobb átmérője éppen ogivalis csúcsának végén van, a mely a° ponttól kezdve a lövedék lefelé vékonyodik, a mikor is ezen a2 vékonyodás vagy egyenletesen terjed a lövedék végéig (6. ábra) vagy csak rövid és újra egy hengeres as részbe megy át (5. ábra) vagy végül rövid, csomószerű bx toldatban végződik (7. ábra). 4. Az I. alatt jellemzett tölténynél egy hüvely, melynek belső átmérője és hajlása nyakrészében teljesen ugyanaz, mint a 3. alatt jellemzett a lövedék legnagyobb átmérőjű a" pontja mögött, a
