6796. lajstromszámú szabadalom • Javított regeneráló eljárás ezüsttartalmú kénes érczek földolgozására
tartalmú galenitből) áll, melyekkel visszainaradt az oldatlan ezüstchlorid és horganynak meg az ólomnak tömény chloridoldata. mely a fejlesztett folyamat után oda visszatér az olvasztó tégelyben lévő tömeg hőmérsékletét fokozatosan növeljük, míg az körülbelül a 300 °C.-t el nem érte; a liőmérséknek ezen fokozatos emelkedésénél az ólom és czinkchloridok megolvadnak és a megolvadt czinkchloridnak hatása folytán az ezüstchlorid beléolvad a megolvadt anyagba. Ez utóbbinak fajsúlya körülbelül 4. míg az éreznek minden ínég föl nem bontott része a tégely fenekére súlyed. a honnét azt további kezelés czéljából eltávolíthatjuk. A telér a megolvadt chlorid-tömegben eközben lebegő állapotba jut és az egész masszát melegen hozzuk még alkalmas F szárító tornyokba. Az /''-tornyokat czélszerúen az /'-víztartályban helyezzük el. úgy, hogy a czinkchloridnak hydroscopieus hatása folytán fölszabadaló hőmennyiség a víz által abszorbeáltassék, mely utóbbi azután a folyamat egyéb stádiumaiban tetszés szerint hasznosítható. Az ífOa -t a vízgőzt és a //2 >S-nek elégetéséből származó egyéb termékeket ezen /'-szárító tornyoknak fölső részébe árasztjuk a már fönt említett gyűjtő kürtő segélyével. A vízgőz ekkor abszorbeáltatik és föloldja az oldható fém-chloridokat, míg ugyanekkor a megolvadt tömegben lévő aranychlorida kénessav által fémállapotú aranynyá redukáltatik. A megolvadt anyag (a chlorídok a vízgőz által föloldatván), az /'-szárító tornyoknak rostélyán és fenekén kifolyva egy alsó kamrába jut, a hol azt sósavval savanyított vízzel együtt forraljuk. A forró chloridoldatot a telérkőzettel együtt már most egy kilúgozó tartályba folyasztjuk) mely lecsapató edények sorozatának első tagját képezi. Miután a telérkőzet a folyékony chloridban leülepedett, azt egy második vagy hűtő tartályba viszsziik. Az első tartályban visszamaradó telértörmeléket azután forró vízzel addig mossuk, míg az teljesen ólomchloridmentes, míg a benne tartalmazott arany- és ezüst-chloridot bármely ismeretes módon választhatjuk ki. Az első tartályból vett folyadékot a mosó közeggel együtt már most a második vagy hűtő tartályba viszsziik. a hol az ólomchlorid leválik. Midőn a folyadék itt lehűlt, a derűit folyadékot a sorozat harmadik tartályába folytatjuk. Ebben az ólomchloridnak megmaradt utolsó nyomait a sósavat fejlesztő /'-tartályokból nyert nátriuinsulphát segélyével leválasztjuk. Az ólomsulphát ekkor lecsapódik és az oldatban tartalmazott nátriumsulpliát nátriumchloriddá lesz. Ezen harmadik tartályból a folyadékot a sorozat negyedik tartályába vezetjük, mely egy forgó és fémes horganyrúdakkal bíró kavaró kerékkel van fölszerelve, melynek segélyével a réztartalom lecsapatik. Az innét a sorozat ötödik tartályába árasztott folyadék itt alkalmas anyaggal, pl. forró kausztikus szódaoldattal kezeltetik, hogy a benne lévő vasoxvdul vasoxyddá oxidáltassék. Ezáltal a megmaradt fémchloridok hydroxydokká alakulnak át. a mikor is a nátriumchlorid regeneráltatik. A még némi horganyt és mangánt tartalmazó folyadékot szénsavval kezeljük, miáltal a mangán mint mangándioxyd lecsapódik és mint ilyen a chlórgáz előállítására alkalmazható. A folyadékot azután a hatodik tartályba vezetjük, melyben a czinktartalom nátriumsulphid segélyével vagy más ismeretes módon czinksulphid alakjában lecsapatik. Ezen nátriumsulphidot az //-hengerekben, a sósav regenerálásakor nyert nátriumsulphátnak szénnel való hevítése által állítjuk elő. A czinksulphid szükség esetén elektrolitikai úton czinkoxyddá változtatható át, hogy azt oldatban és neutrálisán megtartsuk. Az utolsó tartályban megmaradó alkalikus sóoldatot már most alkalmas módon az L-torony fölött elrendezett /f-tartályba emeljük és azt, mint föntebb leírtuk, a nátriumchloridnak és vizes sósavnak előállítására használjuk. A mint a föntebbiekből kitűnik, a jelen találmány tárgyát képező eljárás három külön folyamatból áll. Az első a folyékony sósavnak a nyers érezsulphidokat tartalmazó pállító edényekben való czirkulálása és annak
