6712. lajstromszámú szabadalom • Két oldalt nyíló ajtó
illetőleg c1 emeltyű fölött elhelyezett és az f f1 tolórúdat körűifoglaló m m1 rúgó (előnyös tekercsrúgót használni) a rúdat s vele együtt a sarokcsapokat ismét visszanyomja. Hogy az ajtó betevésekor a kilincset nekelljen lenyomni, az a a2 a1 as saroktokokat elől meghosszabbítjuk és emelkedő n n2 n1 ns csúszóföliilettel látjuk el. melyen az ajtó betevésekor a d d2 d1 ds sarokcsapok fölcsúsznak s midőn az ajtót egészen betettük, a saroktokokba esnek. Ezzel az ajtó elvét megoldottuk, a gyakorlatban azonban különböző esetek fordúlhatnak elő. melyek következtében az ajtó mindkét oldalt levő sarkaiból kikapcsolódhatik. miáltal az ajtó kiesik. Három ilyen esetet kell szem előtt tartanunk: 1. Midőn két személy egyszerre nyomja meg a két kilincset. 2. midőn az ajtó egyik felén nincs teljesen betéve és a másik oldalon a sarkok kikapcsolódtak. 3. ha valaki az ajtón hirtelen berohan. Annak megakadályozására, hogy ha netalán egyszerre nyomnák meg a két k és k1 kilincset, miáltal az ajtósarkok mindkét oldalon kikapcsolódnának, mind a két zár dióját k2 k3 emeltyűvel és az ajtó hornyába ágyazott közös p tolórúddal kapcsoljuk össze, úgy hogy ha az egyik kilincset lenyomjuk, a másik kilincs fölfelé fog mozogni. Ha most mindkét k k1 kilincset egyszerre akarjuk lenyomni, akkor a p tolórúdat mindkét irányba egyszerre igyekszünk tolni, így a kilincseket nem nyomhatjuk le s a sarkok nem kapcsolódhatnak ki. Azon körülményre, hogy az ajtó egyik felét addig ne nyithassuk ki, míg a másik fele teljesen nincs bezárva, kétfélekép kell tekintettel lennünk. Ha az ajtót betámasztottuk, tehát közel betettük, akkor a sarokcsapok a ferde csúszólapon, illetőleg annak legfelső pontján vannak, de tokjaikba még nem estek bele. Ennek következtében a megfelelő f vagy f1 rúd fölemelődött a másik pedig azáltal, hogy a p tolórúd a megfelelő h3 h2 nyelvet lenyomta, a föltolás ellen biztosíttatot, így ezáltal a szemközt levő kilincset is elzárta. Azon eset is előfordulhat, hogy az ajtó nincs betámasztva, egyáltalában annyira még nincs betéve, hogy a csapok tokjaikkal érintkezhessenek, (lásd a 7. ábrában teljesen vonalakkal rajzolt állást). Ezen esetre mindenik fölső a a1 tokba q q1 csappantyút helyezünk, azaz q2 qs fixpont körül forgatható egyenlőtlen karú emeltyűt, mely ql g6 fogalakú nyúlvánnyal bír (9. ábra), miáltal a r. illetőleg a c1 emeltyűre erősített vagy ezzel egy darabból készült r r1 tárcsa r2 rs nyílásba kapaszkodik, úgy hogy az ajtónak egyik sarka körűi való elfordítása alkalmával az r r1 tárcsák elfordúlnak s a q q1 csappantyúkat kilendítik. Emellett az a a1 csapágycsészék belsejében alkalmazott rész a c c1 emeltyű, ékalakú rl c6 nyúlványára fekszik föl s az emeltyű fölemelését megakadályozza. Minthogy az ajtó teljes kinyitásánál (a 180 fokra elfordított állás a 7. ábrában pontvonással van berajzolva), a c4 c6 ékalakú nyúlványok, a q q1 csappantyú alatt elmozdúlnak, oly berendezést alkalmazunk, hogy a fölső d d1 ajtósarkot tartó c c1 emeltyű a megfelelő a a1 saroklnively a5 ac < kivágásaiba mehessen, még pedig mielőtt a c4 c5 ékalakú nyúlvány a q q1 csappantyútól eltávolodnék, miáltal az egyik sarok kikapcsolás ellen mindig biztosítva lesz, föltéve, hogy az ajtót kinyitottuk. Hogy a q q1 csappantyú elfordúlásnál az ajtósarkot zárás alkalmával meg ne szorítsa, egyrészt a hüvely fala, másrészt s s1 peczek ingómozgásában szabályozza, s minden ajtóbetevéskor a c4 c6 ékalakú nyúlvány c" c7 toldaléka által rendes helyzetbe hozatik (5. és 9. ábra teljes vonallal rajzolt állás). A mi az ajtón való hirtelen berohanást illeti, az egyrészt nem okozhat bajt. mivel a rugókat, melyek tudvalevőleg egy szerkezet legkényesebb részét képezik, itt mellőztük s csak egyetlen tekercsrúgót m m1 alkalmazunk az ajtóba beeresztve, melyet a fi c1 emeltyűből egy darabból készült t t1 lappal (8. ábra) elfödünk.
