6699. lajstromszámú szabadalom • Olló
— 2 — lapoknak rövid, n1 illetve n ferdesége által lesz előállítva. Az 1. ábránál az a lap balra van görbítve; annak s hegye a lapos b lap s1 hegyével csaknem egyenlő irányban, illetve egy síkban fekszik és a lap azután, mint a rajz 1. ábrájából és az la. \b és 1 c keresztmetszetekből látható, lassú fölfelé forgásban az >• pajzsig megy, a hol majdnem függélyes irányt foglal el a másik b lappal szemben. A 2. és 3. ábrabeli ollóknak egy jobbra végződő görbítéssel bíró lapjok van és az, nevezetesen a 3. ábránál, csekélyebb mértékben csigaalakú, mint az 1. ábrabeli ollónál. A 4. és 5. ábrákból azonnal fölismerhető, hogy az ollólapok miként állanak egymás átellenében, ha azok mindegyike csigaalakkal bír; ellenben a 6. és 7. ábrabeli példánál az (a és b) lapok egyaránt ferdén állólag vannak a pajzstól egészen a csúcsig teljesen egyenesen alakítva. A 8., 9., 8a. 8b, 8c ábrákban'föltüntetett berendezés, melynél az egyenes a és b lapok derékszögben vannak egymás fölött eltolva, legkiváltkép bádog- vagy fémollókul alkalmas minthogy a használatkor alul fekvő a lap alsó felületével csak csekély távolságra van a vágó-élektől, úgy hogy a vágandó bádog leválasztott része csaknem lefelé görbítés nélkül könnyen hátrafelé megy. Hogy a csigaalakú lappal húzó vágást végezhessünk, az a hozzátartozó i pajzson (10.. 11., 10a, 10/; ábrák) <• támaszban forgathatólag lesz ágyazva. A d forgató-tengely kiálló végén n- sarokkerék van megerősítve, mely egy w1 sarokkerék-körszeletbe fogódzik; ez utóbbi szilárdan fekszik az olló-felek o forgócsapszögén, mely ismét a másik b lap i1 pajzsában foglal szilárd állást. Ha azután az olló-felek egymás felé forgattatnak, miközben a csigaalakú a lap i pajzsa az o csapszög kerek részén mozoghat, akkor ezen utóbb említett lap forgásba hozatik, és minthogy a lap csigaalakja a lapnak a fogaskerekek által eszközölt forgási fokának megfelel, a csavar-vonalban végződő h él a b lap éle előtt való elhaladásakor húzó metszést végez. A jelen találmány alapját képező elv szerint előállított ollók igen lényeges előnyökkel bírnak. Az éleket a legegyszerűbb módon a ferdeségek élesítése által mindig vágásra képesen tarthatjuk, míg másrészt az erős lapok a vágáshoz kitérést vagy elgörbiilést nem szenvedhetnek; a csigaalakú lapnál ez annyival is inkább ki van zárva, minthogy az az elgörbülés által még tetemes merevítést nyert. Az éleknek a használat közben egymáshoz való állása a csigaalakú lapoknál az éleknek a forgóponttól a csúcsig való görbülete miatt a vágó hatásra nézve egyenletesen kedvező és előnyösebb, mint az eddigi ollóknál. A vágandó anyag elválasztott részei könnyebben mennek hátra a lapok alatt, minthogy utóbbiak kevesebb akadályt nyújtanak. A munkában lévő darabnak az élek összecsukódásakor való tovacsúszása könnyen meg nem történhetik, minthogy az élek azt a hátuljától elejéig mindig a levágásra alkalmas szög alatt fogják meg. azaz oly szög alatt, melynél semmi vagy csak igen csekély törekvés van a munkában lévő darab előretolására. Az ollók kevesebb munkaerővel, tehát olcsón állíthatók elő ; megtartják élőket, és esetleg az éleket képező keskeny ferdeségeknek pusztán kiköszörülése által újból könnyen kiélesítjük. SZABADALMI IGÉNYPONTOK. 1. Olló. azáltal jellemezve, hogy az ab ollófelek egyenkint vagy mindketten egyszerre fősíkjaikkal szögbe vannak az i pajzsok forgó-föliiletéhez állítva, oly czélból, hogy a belső paizsföliiletekkel egy síkban fekvő metszési fölületeket szabatosan. simán állíthassuk elő és mindkét ollófelet feszülés nélkül behelyezhessük. 2. Az 1. igénypontban jellemzett olló egy kiviteli alakja, jellemezve egyik a ollólap (1—3. ábra) vagy mindkét a b olló-lap (4. ábra) csavaralakú tekerése által, olyképen. hogy az egyik csavart és az egyenes lapnak vagy mindkét csavart lapnak fősíkjai h 'gyüknél egyenlő iránynyal bírnak, míg a mondott olló-felek
