6695. lajstromszámú szabadalom • Villámhárító erős berendezések számára
Megjelent 189<>. évi deczember hó 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI KAS 6695. szám, VII/g. OSZTÁLY. Villámhárító eró's áramú berendezések számára. SIEMENS ÉS HALSKE CZÉG BUDAPESTEN. Szabadalmaztatott 1896 augusztus hó 1-étöl kezdve. A jelen találmány tárgya villámhárító erős áramú berendezések számára. Ezen villámhárító lényegében két egyenlő, rézből vagy más fémből készült különös alakú Dx , drótból áll, melyeket a J2 és az iu i2 porczellánszigetelők hordanak (1. ábra). A drótok egy alsó vízszintes darabból állanak, mely függélyes vagy majdnem függélyes részbe megy át, melyhez végül egy ferdén fölfelé futó darab csatlakozik. Ezen drótok függélyes darabjai párhuzamosan vagy majdnem párhuzamosan állnak szemben egymással, úgy hogy legkisebb távolságuk egymástól csak néhány milliméter, míg fölül a drótok szétfutnak, úgy hogy fölső végeik az alkalmazandó feszültség szerint, 400—800 mm.-nyire állnak el egymástól. Az alsó végeknek nem kell vízszintesen futniok, mert elegendő, ha azok újból csak kissé szétválnak; helyzetük szerkezeti okokból van vízszintesnek választva. Ezen vízszintes részek eltolhatóan nyugszanak egy-egy fémből készült KX , K2 süvegen, melyek a JU J2 porczellán szigetelőkre vannak ragasztva. Hogy az aránylag hosszú drótokat jól alátámasszuk, azokat ferdén futó részükön % és «2 -nól újból megtámasztjuk. A támaszok a szigetelő il t Í2 betétdarabok által meg vannak szakítva hogy a támaszokon át ne juthasson áram a drótokhoz. A vízszintes drótdaraboknak KL . -fir2 -nél való eltolható ágyazása által a drótoknak egymástól való távolságát a feszültségnek megfelelően tetszés szerint állíthatjuk be. Az egyik drótot a V vezetékkel, a másikat az E földdel kötjük össze vezetően (2. ábra). A villám átugrik a két drót közötti téren és a földbe vezettetik le. Ha ezen kisülés által fényív keletkezik, úgy ez a tapasztalat szerint a két dróton fölfelé halad, miközben a drótok alakja folytán mindig jobban széthúzatik és így nagyon rövid idő alatt kialszik, a nélkül, hogy annak eloltása czéljából további eszközre volna szükségünk. A fényívnek fölfelé való haladása következőképen magyarázható. A fényív egyrészt a környező levegőt melegíti föl. mi által fölszálló légáram keletkezik. mely a fényívet fölfelé hajtja; ehhez azonban még elektrodinamikus hatás ís járúl, mely ugyanazon irányban hat. Figyeljük meg pl. az áramot azon pillanatban, a melyben az a-nál van, úgy az a 2. ábrában föltüntetett nyilak irányában fog haladni. Az árampályának a és b részei
