6630. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek, vagy fémötvözeteknek elektrolyticai úton való kiválasztására
— 3 — elő nem állítható ötvözeteket, mint pl. ólom- és antimon öntvényt is állíthatunk elő. Az áram arányai is az alkalmazott fémek és a kitűzött czél szerint változnak. Általában 100 négyszögczentiméter kathod föliiletre 10 cm. elektród-távolságnál, szükségeltetik : Zink számára vason ... 0,2 volt. amp. 0,4 amp. 0,4 volt. amp. 1,2—1,6 volt. 0,4—0.6 amp. 1,0—1,8 volt. -0.2 Zink számára vörösrézen 0,2 Platina számára sárgarézen 0,15 Vörösréz szá mára vason Ezüst számára sárgarézen (foncsorozva) 0.0(5 0,075 amp. 0,4 -0.5 volt. Nikkel számára vason ... 0.2—0.4 amp. 2,3—2,8 volt Vas számára vörösrézen 6,3 amp. 0,8 volt. Vas számára zinken ... 0,3 amp. 1.4- volt. A tejsav előnyösen használható dekapirozószeriil is. nevezetesen ott, a hol jelenleg cyankalit használnak; pl. a zinknél, britanniánál stb. és ott, hol ragyogóan fényezett, érzékeny tárgyakról, különösen sárgarézből valókról van szó, mert a tejsav biztosan eltávolítja az oxydot, a nélkül, hogy a fémet — legalább a páczolás rövid tartama alatt — lényegesen megtámadná. Az sem árt, ha a hanyagúl végzett öblítés következtében egy kevés tejsav jutna a fürdőbe. Némely esetben, pl. különösen az aranyozásnál és ezíistözésnél nincsen kizárva, hogy az aldehyd keletkezése, miként az a tejsav oxydálásakor föllép, a fémfürdőkre hátrányossá válhatik. Ez esetben az aldehyd keletkezése a tejsav legközelebb következő alacsony homologjáuak, nevezetesen a glycolsavnak alkalmazása által elkerülhető, mely az elektrolyzis megfelelő vezetése mellett csak szénsavvá bomlik föl. A tejsavat akár részben, akár egészben minden más fémnél is pótolhatjuk a glycolsav által, mihelyt az iparilag olcsón állítható elő: Hogy a fürdők összetétele miként történhetik, arra nézve a következő példákat sorolom föl: I. Ezüstfürdő: 1 -3% ezüstnitrát (Ag.NOt ) 3—5°/o tejsavas ammou. Ammóniák az alkalikus reakczióig. A tejsavas ammon különösen súly szerinti nikkelezésnél tejsavas kálival részben vagy egészben helyettesíthető. II. Platinafürdő: a) 1 molekula platinachlorid (B2 Pt.Cl6 .) 6 molekula tejsavas nátronnál vegyítve és szódával alkalikussá téve. Veszünk 1 — 5°/o platinát (fém gyanánt számítva), a szerint, a mint több vagy kevesebb a platinázni való; b) vagy 1% platinsulfátot Pt. (/S04 ,)2 4°/0 ammonlactattal platinlactattá vegyítünk. Ezen oldatot akképen alkalmazzuk, hogy a fürdőben lévő 5—10% platinalactathoz 1 2% amniont, vagy natriumlactatot és ammont vagy szódát vegyítünk, az alkalikus reakczióig. E fürdő megújítható ; c) vagy nátrium platinachloridot (Na2 lJ t.Cle ) használunk és 5—10% natriumplatinchloridhoz ugyanannyi 5—10% natriumlactatot vegyítünk és szódát az alkalikus reakczióig. E fürdők fényes platinázást adnak. III. Zinkfürdő: 2% zinklactat, 2% ammonsulfat, 2°/0 ammonlactat. E fürdő semleges és nem szabad alkalikus vegyhatásúnak lennie. IV. Nikkelfürdő: 7—10% nikkelszulfatot 5—8°/0 aminonvagy alkalilactattal vegyítünk és 2% kénsavas ammont adunk hozzá. E fürdő gyöngén alkalikusan tartva, fényes nikkelezést ad. vastag rétegben is. A többi fémek specziális tulajdonságaikhoz képest hasonló arányokat igényelnek-Az ötvözeteknél külön szabályok szükségeltetnek.
